Harry Potter immár 14 éves. Otthon, szobájába zárva senyved a nyári szünetben, míg barátja Ron ki nem szabadítja. Összegyűlik a kis csapat, majd együtt elmennek a Kviddics Világkupára, melyre a világ minden tájáról érkeznek varázslók és boszorkányok. Ám a felhőtlen szórakozást egy furcsa esemény szakítja meg, felbukkannak Voldemort régi csatlósai, a Halálfalók, és velük együtt megjelenik az égen a Nagyúr jele, a Sötét Jegy, mely nagy riadalmat okoz a varázslók között. Feltűnése ugyanis a halál közelségét jelenti számukra. Mindemellett egy szörnyű álom is kísérti a varázslótanoncot, mellyel törődni nem sokat tud: megkezdődik az új tanév.

Harry és társai visszatérnek Roxfortba, hamarosan megtudják, hogy idén iskolájuk fogja megrendezni a híres Trimágus Tusát. Ezen a bajnokságon három varázslóiskola egy-egy kiválasztott diákja szokott részt venni, így a Roxforba érkezik a Durmstrang és a Beauxbatons Akadémia esélyes diákjaiból és igazgatóikból álló küldöttség. A Tusára csak 17. életévüket betöltött, azaz a varázslóvilágban nagykorúnak számító diákok nevezhetnek be. A bajnokokat egy pártatlan bíra, a Tűz serlege választja ki: és akit a Serleg kiválaszt, azt mágikus szerződés kötelezi a feladatok végrehajtására. Mindhárom iskolából egy-egy diák neve kerül elő a fehéres-kék lángok közül. Azonban valami furcsa ok folytán Roxfortból két diákot választ a serleg: Cedric Diggoryt, aki a Hugrabug ház fogójátékosa és a még kiskorú Pottert, aki valójában nem is nevezett a versenyre. Harrynek pedig vállalnia kell a küldetést, erre kötelezi őt a szerződés. Mindeközben pedig Voldemort egyre erősebb, szelleméhez készül az új test, már csak néhány hozzávaló hiányzik.

A Harry Potter és a Tűz Serlege a történelem leggyorsabban fogyó könyve, bár tegyük hozzá, az ötödik kötet még ezt a számot is túlszárnyalta. A film - lehetőségeihez képest - jól igazodik az írott szöveghez, a filmet pedig legalább olyan várakozás előzi meg, mint a könyveket. A film ettől függetlenül kicsit eltér az előzőektől. Sokkal sötétebb, komorabb és félelmetesebb, mint az eddigiek, és a befejezés kimondottan eltér a "hagyományoktól", ugyanis ennek az epizódnak nincs vége. Voldemort testet ölt, Harry pedig elveszi azt a különleges védelmet, ami eddig oltalmazta őt. Míg az előző részek külön-külön is megállták a helyüket, ez most komolyan és konkrétan előrevetíti a folytatást, és, hogy ami még ránk vár, az ennél is félelmetesebb, komorabb és sötétebb lesz.

Amiben még ezen kívül eltér az előzőektől - hogy korukból adódóan - a szerelem és a kamaszkor minden nyűgje és öröme is szerepet kap a történetben. Hőseink csetlő-botló, izzadó tenyerű, egymástkerülgető ifjakká cseperedtek, lehetetlen, hogy erről szó ne essék. Ráadásul a konkurens iskolákból bőven érkeznek fiúk és lányok vegyesen, így az első fellángolás szükségszerű és elkerülhetetlen. A karácsonyi bál, pedig maga a rettenet, ahol még a tánctudást is csillogtatni kell.

A látvány hatalmas hangsúlyt kap a filmben, a különböző számítógépes technikákat előszeretettel alkalmazták az alkotók. Ez persze cseppet sem árt a filmnek, hiszen Harry világa - számunkra és főként számára - teljesen kitárul. Már jobban eltávolodik a történet a klasszikus helyszínektől, egy még furcsább, ködösebb mesevilágba kalauzolva a nézőt. Nagyobb szerepet kapnak a filmben a hatalmas, gigászi terek és épületek, a monumentalitás pedig nagyon is jót tesz a filmnek. A történet, a környezet és a jelmezek még az előző részhez képest is néző-közelibbek, jellemük jobban tükröződik öltözékükön, míg a mesei elem teljesen elemel. A néző sokkal inkább tud azonosulni hőseivel, a karakterek nem csak jelzésértékűen emberek. Erősebben kirajzolódnak a jellemek, az emberi hibák és tévedések érthetőbbek, a viszonyok már nem teljesen egyértelműek. Aprólékos kidolgozás jellemzi a filmet, mind a történetet, a dramaturgiát és a mesét illetőleg. Pedig ahogy indul, olyan, mintha az ember rossz filmre ült volna be. Az első néhány perc után viszont egy hamisítatlan, izgalmas és lebilincselő Rowling történetben találja magát a néző, csak győzzük kukoricával.