Az Új Színház a Magyarországon most bemutatkozó, ám hazájában, Dániában nyilván igen népszerű Line Knutzon abszurd komédiájával, a Közeleg az idővel jelentkezett. Bár a szórólap szerint a szerző darabjai olyanok, mintha Beckett írta volna őket kábítószer hatása alatt, az az igazság, hogy ez a bemutató sem igazán frissnek, sem igazán tragikusnak nem hatott.
Két család történetét ismerjük meg az első felvonás elején - a négyemberes Godot-ra várva ennyiben akár még stimmelne is -, akik új házasságukban is rosszul élnek. Már elválni sem érdemes. Hazaérnek a munka után, összevesznek, elköltöznek, majd újra kezdődik az egész. A férj megint megérkezik, ezúttal más a vita tárgya, szó szót követ, bőrönd. Mindent szabad, de semmit sem érdemes. Megjön a feleség első férje, aki éppen otthagyta második feleségét, ráadásul úgyis jobban tetszik az elsőnek, mint annak a jelenlegi társa. Világos? A két pár körbecsalja egymást. Csak vonzások vannak, választások nincsenek. Aztán megöregszenek, mert a szabadság sem fog az időn.
Az első felvonás végén megjelenik a dráma közepén álló szereplő, a házaspár már vénnek született gyereke. Knuttebarn (Nagy Mari) életkora meghatározhatatlan, egyszerre gyerek és öregasszony. Magányosan téblábol a felnőttek között, benne a szeretetvágy és az ölni készülő indulat nem is olyan különös keveréke. Györgyi Anna (Rebekka), Rudolf Péter (Hilbert), Gáspár Sándor (John) és Pálfi Kata (Ingrid) jól jeleníti meg ezt a légüres teret, s hogy ebbe a térbe csak ennyi fér bele, az nem az ő hibájuk.
A színpad közepén egy puska lóg a falról. Ha az enyhén didaktikus Csehov-utalást elfelejtjük, mely szerint ennek a puskának az előadás végéig el kell sülnie, akkor is ez a fegyver uralja a teret. A darab a hippigeneráció gyermekeit mutatja be, akik kivétel nélkül gyerekes felnőttek, illetve felnőttes gyerekek maradtak, akiknek nem kellett lázadniuk, mivel soha senki nem korlátozta szabadságukat. Szabadságukban talán szabadok sem voltak soha. Számomra nem derült ki, hogy Vidnyánszky Attila annyi remek darabválasztás után miért a Közeleg az idő mellett döntött. Igaz, a szabadság hiánya ugyanaz itt, mint a messzi északon: a mindent elnyelő üresség. Dánia-Magyarország 0:0, X.
