Létrejött a Hazai Attila Emlékére Alapítvány, melynek elnöke Garaczi László lett, a kuratórium tagjai Németh Gábor és Podmaniczky Szilárd. Az Alapítvány célkitűzéseiről Garaczi Lászlóval a Litera színeiben Jánossy Lajos beszélgetett.
[img id=425032 instance=1 align=left img]Hazai Attila Emlékére Alapítvány elnöke Garaczi László lett, a kuratórium tagjai Németh Gábor és Podmaniczky Szilárd, feladata pedig ösztöndíjak adományozása, hagyatékgondozás, évente egyszer felolvasás, kiállítás szervezése, a kiadatlan szövegekből novelláskötet kiadása.
Egyelőre ennyi a "hír". Hogyan állt össze az elképzelés és a kuratórium?
Hazai
Attila édesanyja, Hazai Éva hozta, hozza létre az alapítványt, a család
barátainak segítségével, a kuratórium tagjairól is vele együtt döntöttünk.
Úgy
gondolom, azért esett ránk a választás, mert jól ismertük Attilát, a barátai
voltunk, és talán nem idegen tőlünk az a szellemiség, attitűd, ami őt
jellemezte.
Milyen anyagi alapokra
támaszkodik az alapítvány? Régi kérdés, ha valakiről díjat-alapítványt neveznek
el, mennyire köthető az ő nevéhez, a szellemiségéhez például ösztöndíjak
esetében a sikeres pályázók munkái? Te hogyan látod ezt?
Az
alapítvány létrehozása még folyamatban van, anyagi bázisát Hazai Éva
biztosítja. Beszélgettünk már a majdani díj vagy ösztöndíj lehetséges
jellegéről is, de ennek pontos kimunkálása még hátravan. Szeretnénk, ha a díj
kötődne Attila személyéhez, irodalmi munkásságához.
Hazairól többször beszéltél.
Mégis, mit tudnál abból a szempontból kiemelni, amely a hiányát írja körül,
tehát az alapítvány létrehozását a kegyeleten túl indokolja?
Erről
annál pontosabban nem tudnék beszélni, ahogy Németh Gábor a Műhely-kör által
szervezett emlékesten a Nyitott Műhelyben: „Én csak arra készültem, hogy
veletek leszek, nem írtam semmit, és nem akartam felolvasni semmit. Az ember a
barátjának végképp ne legyen szakértője. Gondolkoztam azért, hogy ha meg kell
szólalni, mit mondanék.
Ma azt tartom fontosnak, hogy bár egyre elkeserítőbb
helyen lakunk, és lapos megfontolások irányítanak mindent, az ő élete annak
tanúságtétele, hogy lapos megfontolások helyett lehetséges egész életünket az
érzelmeink mentén élni. Önazonos volt az élete minden fontos pillanatban,
ez akár tanítássá is válhat. Kívánni csak azt tudom mindenkinek, hogy minél
többször találkozzon ezzel az élettel".
Hol tart, elkezdődött-e már a
munka? Milyen kiállításra számíthatunk? A hagyatékra mekkora rálátásod van?
Egy, esetleg több kötet is várható?
Attila
egy novellásköteten dolgozott, úgy tűnik, hogy ezekből a kiadatlan szövegekből
össze tudunk állítani egy új könyvet. Ebben Berta Ádám segít minket, aki barátja
volt Attilának, és jól ismeri az életművet. Tárgyaltunk egy kiadóval, aki
szívesen foglalkozik a kézirattal, és a jövőben természetesen elképzelhető a
már megjelent regények és novelláskötetek újrakiadása is, hisz ezek ma már
sehol nem kaphatók.
A hagyatékban sok kéziratos szöveget, prózát, verseket, drámát találtunk, valamint rengeteg rajzot és festményt, és persze a különböző zenekari felállásokban készült dalokat. Az a tervünk, hogy az alapítvány majdani honlapján ezeknek a műveknek legalább egy része hozzáférhető lesz.
Kapcsolódó cikkek a Literán: