Satoshi Kon anime-guru bemutatkozó rendezése idén ünnepli tizedik évfordulóját, szóval éppen itt volt az ideje, hogy végre a magyarországi mozikba is befusson. A Perfect Blue leginkább a nyolcvanas évek végének/kilencvenes évek elejének erotikus thrillereit veszi alapul rajzolt formában és sokkal magasabb színvonalon.
Filmből rajzfilm
A forgatókönyv első változatát még élőszereplős nagyjátékfilmként képzelték el az alkotók, ami azonban anyagi problémák miatt nem valósulhatott meg. Mivel japánban tíz éve az animációs megvalósítás még olcsóbbnak számított, ezért a projektet nem elsüllyesztették, pusztán csak rajzolt formában valósították meg. Persze Japánban az animáció nem csupán a családi szórakoztatást jelenti, így ott a műfaji határokba az is simán belefér, hogy egy szexszel és erőszakkal teli rajzfilm mozikba kerüljön. Még szerencse, hogy a világ teljes rajzfilmipara nem a Disney kezében van.
Sztori
A történet középpontjában egy sikeres lányzenekar egyik tagja áll, aki a színészi karrierért kilép együtteséből és mindent a nulláról kezdve próbál újra befutni. Dolgát megnehezíti, hogy egy megátalkodott rajongója nem képes elfogadni pálfordulását, és a lány minden lépését figyelve gúnyolja ki őt a rajongói oldalakon. Egy idő után maga Mima is teljesen meghasonul, és úgy érzi, talán hibás döntést hozott, főleg miután rejtélyes halálesetek történnek a környezetében.
Első ránézésre azt gondolnánk, hogy egy szokványos skizofrén thrillerrel van dolgunk, ám Satoshi Kon képes annyira megbolondítani az alapreceptet, hogy a néző is olyan kényelmetlenül érezze magát, mint maga Mima, akinek a fejében összemosódik a képzelet, a forgatás valósága és az igazi valóság. A film cselekménye annyira összetett, hogy elsőre talán nehezen áll össze, de aki rászánja magát egy második megtekintésre is, végképp tisztázhatja maga előtt a homályos foltokat. A rendező egy vérbeli kirakósjátékot tár elénk, ahol minden részlet a helyén van.
Summa
Elsőre némileg bizarr élményt nyújt, hogy egy animációs mozi félelemmel töltsön el minket, és kevésbé nyitott mozinézők talán el is véreznek itt páran, de ha sikerül átadni magunkat a Perfect Blue magával ragadó sodrásának és vészjósló hangulatának, könnyen lerághatjuk a körmünket izgalmunkban. Külön kiemelendő még a film lélektani hitelessége, ami még a mai 3 dimenziós, hiperreális rajzfilmfigurák közt is ritkának számít, de Kon képes a letisztultan egyszerű animációját annyira a sztori szolgálatába állítani, hogy a néző nem hiányolja a hús-vér szereplőkkel való azonosulás érzését, hiszen Mimával is ugyanúgy együtt tud érezni.
Kinek ajánljuk?
- Azoknak, akik azt hiszik, hogy az anime stílus csupa buta filmet takar Dragon Ball-szerű animációval.
- A thrillerek szerelmeseinek, akik kíváncsiak kedvenc műfajukra rajzolt formában is.
- Minden anime rajongónak, aki még nem látta (vagy már látta) ezt a klasszikust.
Kinek nem ajánljuk?
- Azoknak, akik nem bírják elviselni a moziban a durva, erőszakos jeleneteket.
- Azoknak, akik szerint a rajzfilmek csak gyerekeknek valók.
- A horror/thriller műfajoktól ódzkodóknak.
