Salamon András első kisjátékfilmje, a Szeptember egy teljesen elszegényedett, egyik napról a másikra élő családról szól. Az alkotóval a teltházas bemutató után sikerült beszélnem.
Mennyiben jelentett kötöttséget, hogy a Családi kör számára készült a film, mennyire volt meghatározva, hogy milyennek kell lennie?
- Az volt a kérés, hogy legyen jó. De természetesen ez egy tematikus műsor, olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek felmerülhetnek egy család életében? Na most én szinte nem tudok olyan kérdést, ami egy család életében nem merülhet föl, ilyen értelemben, majdnem azt mondom, hogy szabad volt. Megírtam egy novellát, és abból lett a film.
Lehet, hogy a Családi kör, az MTV1, a főműsoridő az oka, de meg kell vallanom, hogy nekem a film egy kicsit túl gömbölyűnek, túl meseinek tűnt.
- Azt nem tudom biztosan, hogy te mit értesz mesei alatt, de azt észre kellett, hogy vegyem, hogy az én filmjeimben mindig van valami mese-motívum. Engem ugyanis a valóság, amikor filmet csinálok nem érdekel. Engem a valóság akkor érdekel, amikor élem a hétköznapjaimat, és igyekszem a valóságnak bizonyos elemeit megismerni. Amikor filmet csinálok, akkor ez csak egy kiindulási alap, amitől jócskán szeretek elrugaszkodni, természetesen úgy, hogy ne legyen a dolog hamis.
A film befejezése (a főhős átölel egy fát) számomra, és ahogy észrevettem mások számára is egy kicsit meglepő volt.
- És most mi a kérdés? Hogy miért írtam meg és vettem fel ezt a jelenetet? Hát azért mert ez a pasi bajban van. Az ezt megelőző jelenetben ő megbűnhődik valamilyen módon azért, mert lopott. Nem úgy bűnhődik meg, hogy elkapják a rendőrök, hanem úgy, hogy el kell viselnie a kisfia érdeklődő nézését? Az én számomra a film súlypontja a hazabiciklizés (a lopás után), és az-az út, amikor a kisfiút elkísérik az iskolába és a pasi ott áll a sarkon. Szavak nélkül és különösebb játék nélkül, egyszerűen ahogy áll, a testén kell látnom azt, hogy ez nem könnyű, ezt nem könnyű így. És ez után nem létezik ezt így befejezni, ez után kell valami menedék, mert én nem vagyok egy kegyetlen ember és én ebben a történetben ezzel a pasival teljesen egyetértek. Ez a film arról szólt és azért készült, hogy bebizonyítsam, hogy létezik olyan, hogy egy tolvaj mellé állhatunk érzelmi és morális alapon. Ez az a helyzet, amikor egy bűnösnek drukkolok. Mert lopni bűn, és én mégis neki drukkolok. És amikor elszenvedi a büntetést, akkor azt akarom, hogy lássam, hogy ő ezt, hogyan dolgozza fel? engem érdekelt, hogy-hogy lehet innen továbblépni. És, ahogy ez lenni szokott az élet legnehezebb kérdéseire a leghülyébb helyekről kapunk választ. Ahogy a pasi mondja "olvastam valami újságban, hogy a fáktól lehet energiát felvenni", mintha Nők Lapjából olvasta volna. És aztán átöleli a fát, nem mondanám azt, hogy ez vezeklés, hogy ez gyónás, hogy megtisztulás, vagy katarzis mert ezeket jobb ha nem én mondom, hanem azok a nézők, akik úgy érzik, hogy ez olyasmi.
