Mint azt önök is jól tudják, Karel Zeman kiváló filmművész volt, a második világháború utáni csehszlovák mozi nagy formátumú innovátora. Mondhatni Jan Svankmajer közvetlen előzménye, lévén szakterülete az animációs és az élő szereplős filmek lehetőleg minél fantasztikusabb kevercseinek megalkotása volt. Ebbéli szándékait - a különben is Franciaországban iskolázott maestró - Verne Gyula művein keresztül látta kivihetőnek, három főműve, az Ördögi találmány (1958), Az ellopott léghajó (1967) és Az üstökösön (1970) igazolja, hogy mennyire helyesen (az utóbbiban már televíziós technológiát alkalmazott). Az Ördögi találmány és Az ellopott léghajó közt eltelt éveket sem töltötte hősünk tétlenül, 1961-ben elkészítette a Münchhausen báró kalandjait, '64-ben - egy évvel a Finom kis háború és majd' tízzel Richard Lester testőrei előtt - a Bolondos históriát, a szóban forgó francia köpenyes-kardozós szcéna ügyes és szellemes paródiáját.
E heti találós kérdésünk a mondott báró keresztneve. Az viszont nem is kérdés, hogy a 3D-nél aligha lehet megfelelőbb eszköz arra a célra, ha valaki a Zeman iránti hódolatát akarná kifejezni - ha élne, Zeman is 3D-ben zúzná, sőt inkább négyben. Hogy Anderson most akarja, nem akarja: rejtély. Legalábbis nem emlékszem, hogy mondta volna. Mindazonáltal D'Artagnanék kalandjait Vernével és a Münchhausen báróval és számos animációs effektussal spriccelte fel - s ez egy az egyben Zeman. Rosszabb esetben a Vadiúj vadnyugat - szintén bevallatlan - remake-je. De mindkét nemében ügyes munka. Ügyes, ám ettől még Anderson a legtávolabbról sem korunk Zemanja (az különben is Svankmajer), hisz műve bár igyekvő, csakhogy szellem és szellemesség, igazi szerelem és valódi romantika, de legfőként lovaglás híján csak afféle technikázgatás. Trükközés, dribli, amit egy darabig kedvvel, aztán egyre lankadva néz az ember. S ezen az sem segít, hogy Anderson (Planchet szerepében egy ifjú Roy Kinnear-hasonmással) még Lesternek is odanyal egyet.
