Szeretné Michael Moore-t korrekt, tehetséges dokumentumfilmesnek látni? Nézze meg a filmet, amiben egy pohos flaszterkovboj Magyar Nemzetet lobogtatva megpróbálja leleplezni Kulcsár brókert és a szocialistákat.

A csúsztatások, féligazságok és elfogultság dokumentumfilmese, Michael Moore a korrekt tényfeltáró újságíró dicsfényébe burkolózott képzeletemben, miközben feltápászkodtam a Kulcsár & Haverok című dokumentumfilm végén. Addig azt gondoltam, a műfajban az amerikai kóklernél átlátszóbbat és együgyűbbet nem lehet készíteni. De nem számoltam a kelet-európai provincialitással.

A Bush kormányzatot - amúgy jogosan - támadó Michael Moore-nak volt ugyanis volt valami koherens világképe, még ha akciója magán viselte is az elfogultság minden jegyét. Magyar követője, a Kulcsár-ügyet - amúgy jogosan - piszkáló Obersovszky Péter azonban már csak utóbbit vette át, az elfogultságot. Filmje legfeljebb annak lett bizonyítéka, hogy ez valóban következmények nélküli ország, ahol bármilyen hülyeséggel elő lehet állni.
Aki politikus, az lopik

De hogyan is kezdi a magát Obiként emlegető filmes a magyar jogrendszert kikezdő, szövevényes ügy feltárását? Megkérdezi az utca emberét. Tudják, ki az a Kulcsár? Az utca embere ismeri a brókert, és azt is, hogy politikusokig elérő ügybe keverte magát. Kiderül ráadásul, hogy "tisztességes úton nem lesz gazdag senki", "a politikusok nem becsületesek", és "mindig lesz olyan, aki lop". Obi úgy tálalja a plebejus közhelyeket, mintha legalábbis a belügyminiszter mutatna be pecsétes dokumentumokat róluk.

Mivel azonban az utca emberei a vetítési időnek csak a felét töltötték ki, komolyabb akcióra szánja el magát. Becsönget Rejtő E. Tibor villájába, és kaputelefonon megkérdi, akar-e a házi őrizetes nyilatkozni neki. Nem akar. A magyar Michael Moore ezután elmegy a szocialisták székházába, ahol egy ismeretlen nagykutyát keres, olyan határozottsággal, mint a vidéki, bőrkabátos nagyhangú, aki most aztán tényleg megmondja nekik, ha már amúgy is feljöttek Pestre, az Ikeába.

Vannak azért az utca emberén kívül, akik szóba állnak a tényfeltáróval. A szocialista kavaróból fideszes megmondóemberré vált mértékadó, Csintalan Sándor elmeséli, Kulcsár azért kellett az ügybe, hogy elvigye a balhét. Továbbá a tények talaján állva kiderül, Csintalan egy barátját megkeresték valakik a K&H-tól '96-ban, hogy kezdjen velük tőzsdézésbe, nem baj, ha nincs pénze, mert az államnak van. A barát azt mondta a valakiknek, hogy nem, mire rögtön "megfagyott a levegő".

Kiss Elemér volt kancelláriaminiszter a kamerák előtt kijelenti: neki semmi köze a Kulcsár-ügyhöz. Az MDF-es Herényi Károly pedig annak a véleményének ad hangot, hogy a "politikusok jó szándékúak, de ostobák".

Kerék Csaba volt a botrány egyetlen közeli érintettje, akit sikerül megszólaltatni. Kerék hangsúlyozza, ő a balek a történetben, és nagy hibát követ el a bíróság, ha a látszat által megcsalatva ráhúzzák a vizes lepedőt.

Mivel Obi érezte, hogy tényanyagnak mindez kevés, időnként Magyar Nemzet-címlapokat vágott be a filmbe, ami nyilvánvalóvá tette: ebben a szocialisták bizony nyakig benne vannak.

A nagy tényfeltáró tételét bizonyítandó végezetül magát Lamperth Mónikát rohamozza meg. Nem szeretnénk, ha az a vád érne minket, hogy védelmünkbe vesszük a pozíciójában amúgy tehetetlen, és férje révén akár érintettnek is tekinthető belügyminiszter asszonyt. De az, hogy Obersovszky egy könyvbemutató végén, az ajtóban kapja el Lamperthet, azt tudakolván, mi is a helyzet a Kulcsár-ügyben, így kompletten, egyértelmű szimpátiát ébresztett a kritikusban a belügyminiszter iránt. Ő ugyanis ahelyett, hogy sarkon fordult volna faképnél hagyva a komolytalan filmest, barátságosan elmondta: az ügy bonyolultabb annál, hogy erre a tömegben állva, kapásból válaszolhasson.

Mindebből Obi persze nem azt a következtetést vonta le, hogy ő maga nevetséges kókler, hanem hogy még Lamperth Mónika is menekül előle.

A Kulcsár & Haveroknak egyébként volt három értékes perce, amikor a megszólaltatott elemző arról beszélt, az ügy hátterében esetleg a rossz pártfinanszírozási szabályok állhatnak. A kampányra elkölthető összegek nagyságát ugyanis a 97-es viszonyokra lőtték be, miközben nőttek az árak, és változott a kampány stílusa is. A pártok kényszerpályán vannak, mert vagy nem érik el az embereket, és így hátrányba kerülnek, vagy kénytelenek ügyeskedni. A rövid kitérő után azonban ismét jön Obi, és gyorsan megszólaltat egy utca emberét.

A filmben vannak egyébként még viccesnek szánt animációs betétek is, amik úgy mesélik el a rendszerváltást, hogy azt még egy talponállóban is szégyellnék.

Obersovszkynak egyetlen dolgot nem lehet a szemére vetni, mégpedig, hogy hazudott volna a vetítés elején, azt állítva, munkája nem leplez le senkit. Igaz. Sőt, semmi nem is derül ki az egészből. Aki nem ismerte a Kulcsár-ügyet, ezután sem fogja. A Kulcsár&Haverok így végül inkább a brókerbotrány szerves része lett, mert csak a zavart fokozza, és félretájékoztatja, akit még lehet.

Mi volt akkor az egész értelme? Mivel a film jó részében magát Obit láthatjuk, amint szűk farmerben, taxis bőrkabátban és napszemüvegben tökös tényfeltárót játszik, úgy véljük, egyszerűen nőt szeretne felszedni a film farvizén.