Sokan sok forrásból próbálták már idő előtt elvenni a kedvem A törvény gyilkosa megtekintésétől. Mondván meglehetősen rossz, üres és semmitmondó. Lepörögve előttem 100 perc, azt mondom, láttam már ennél rosszabbat is. Sőt, ha nem szerepelne benne a két színészlegenda, még tetszene is.
Mert van néhány probléma ezzel a filmmel. Elsősorban hogy a film nem arról szól, mint ami a kiadott sajtóanyagban olvasható. "Mielőtt leteszik a jelvényeiket, egy ügyet még mindenképpen meg akarnak oldani" - olvashatjuk a semmitmondó szavakat, amely alapján egy C-kategóriás Steven Seagel csihipuhira tudnánk rámozdulni inkább, legkevésbé egy belevaló tökös, izgalmas krimire. Pedig a kezdetektől látni, hogy az igazságosztó belülről jön.
Mert a történet maga még jó is volna. A bíróság által felmentett nyilvánvalóan bűnös gazfickóka el kell tenni láb alól. Jogos tett - sugallja ezt a film - még ha nem feltétlenül jogos és igazságos, ezt már én teszem hozzá. Sok kiút lehetett volna ebből az alapesetből, de az alkotók igazából egyiket sem tudták kiaknázni. Lehetett volna az igazság voltát kutató morálkrimi. Vagy a new yorki szubkultúrába bevezető szociokrimi. Vagy - néhány helyen ennek nyoma is van - egy vérfagyasztó thriller. Bár főszereplőinkhez ez áll a legkevésbé közel. De nem született meg egyik változat sem.
Ez leginkább a film mögött álló stábnak "köszönhető". A rendező, Jon Avnet ugyan nem ismeretlen az amerikai film körül, de sokkal inkább pénzember, mintsem rendező. Avnet kicsit talán úgy gondolta, mi ez nekem, csak jó fellépés kell a rendezéshez. Meg aztán két szuper főhőssel simán elgurul a szekér.
Gondolhattuk ezt mi is, de az már biztos, hogy nem gurul úgy, mint gurulhatna. Pedig előttünk volt a kép, amiben a két legenda a Keresztapa 2 után ismét valami újat tesz. Valamit generál.
