Egy kifinomult és őszinte alakítással búcsúzott a világtól James Gandolfini az Exek és szeretőkben. Az 51 évesen elhunyt színész utolsó előtt filmjében partnerével, az idén Az alelnök című sorozat címszerepéért a legjobb színésznő Emmy-díjával kitűntetett Julia Louis-Dreyfusszal kiegészülve nyújt kiváló kikapcsolódást az érettebb nézők számára.
Robert Merle antropológus főhőse azt mondja a Majomábécében: „bízvást állíthatom, hogy a házasság jó intézmény a gyerekek és rossz a párok számára.” Ezt a témát boncolgatják az Exek és szeretők főhősei is, akik elvált vagy válás előtt álló apák és anyák, és akik a gyerekek kirepülésének lelkileg megterhelő pillanatait súlyosbítják régi és új kapcsoltaikkal.
A film középpontjában Eva (Julia Louis-Dreyfus) áll, az elvált masszőr, aki egy kerti partin megismerkedik Marianne-nel (Catherine Keener), a költővel, és a szintén elvált, lányát volt feleségével megosztva nevelő Alberttel (James Gandolfini). Marianne-nel a masszázsok révén barátokká válnak, hiszen annyi közös van bennük: mindketten egyedülálló anyukák egy gyerekkel. Albert felé is egyre komoly érzelmeket táplál Eva, mikor váratlanul kiderül, a férfi valójában a folyamatosan a volt házastársáról panaszkodó Marianne ex-férje.
Az alaphelyzet némiképp tipikusan hollywoodinak mondható, mégis sokkal többet kapunk egy felszínes vígjátéknál. Azt azonban mindenképp tudni kell, hogy az Exek és szeretők alapvetően női film: a fontosabb karakterek egytől egyig nők, akik közel azonos életszakaszban különbözőképpen küzdenek meg problémáikkal. Nem meglepő ezek után, hogy az író és rendező is egy nő. Nicole Holofcener régi motorosnak számít az amerikai függetlenfilmek világában (pl. Jóbarátnők, Adni jó).
Az Exek és szeretők legnagyobb erénye, hogy végtelenül őszinte és hihetetlenül bájos. Az időskori szerelem összetettsége, az öregedés miatti borús boldogsága rendkívül jó témát szolgáltathat, ha megfelelően viszonyul hozzá a rendező. A téma a társadalmi aktivitás kitolódásával talán egyre több figyelmet kap az alkotóktól, jó példa erre a Mielőtt éjfélt üt az óra, ahol a karakterek együtt korosodtak a rendezővel és a színészekkel immár húsz éve.
Ez részben megfigyelhető az Exek és szeretőknél is, hiszen Catherine Keener 1996 óta Nicole Holofcener összes nagyjátékfilmjében szerepelt. Alakításának nagyszerűsége ezért nem meglepő, azonban James Gandolfinitől (Maffiózók) talán kevesen számítottak egy ennyire őszinte és kellemes színjátékra. Az őszinteség a vígjáték legfőbb erénye is: nincsenek hibátlan szereplők, mindenki esendő és ezért végtelenül szerethető.
Nem lehet nem mosolyogni azon, mennyire aranyosak a középpontban álló negyvenes-ötvenes karakterek. Eva elnyújtott tapogatózása Marianne-nál is abszolút hihető, könnyen azonosulhatunk kétirányú titkolózásával. A nehéz helyzetekből is egyszerűen kikecmergő főhősök miatt persze nem fog sokat az Exek és szeretők, de legalább keveset is markol. Nem akar több lenni annál, mint amit a történet magában rejt, és ez éppen elég, mert így egy végig élvezetes és mégis tanulságokkal szolgáló filmet láthatunk a válás utáni, de még a gyerekek felnövése előtt álló életszakaszról.
