Ha jó magaviseletű fiú vígjátékban jegygyűrűt villant, ott a kérdéses ékszer hamarosan rossz testrészen végzi. Még egy olyan igazoltan szofisztikált lélek, mint Woody Allen is kijátszotta egyszer a gyűrűs kártyát, és kései munkássága egyik szokatlanul derűs pillanatában Drew Barrymore-ral nyelette le a fagylaltba rejtett drágaságot. Ehhez képest Todd Phillips szolidabb megoldással él, a jó tanuló Steinmann által büszkén mutogatott gyűrű, a nagyitól származó, holokausztot is túlélt emléktárgy egy brutális legénybúcsút követően egy józanul nehezen vállalható Las Vegas-i prosti ujján köt ki. Mit mond erre a jó tanuló: te jó isten, a nagyi holokausztgyűrűje! Mit mond erre (vigyázat, poént lövünk) a mellette mélázó másnapos melák, a filmben felvonuló komikustrió Sancho Panzája: nem is tudtam, hogy a holokausztban gyűrűket osztogattak! Ahhoz, hogy egy ilyen poént büntetlenül el lehessen sütni, nagyon ismerni kell a vígjátéki baromkodás közlekedési szabályait: a pitével való pöcsölés se működött volna, ha Eugene Levy valódi aggodalommal kapja rajta Jason Biggst a konyhában, de mert mindketten be voltak avatva a poénba, a pite a spájzajtón át besétált a filmtörténetbe, a vígjátékkészítők pedig azóta is a hasonló lyukakat keresik a műfaj engedékeny szövetén. Phillips filmje korosztályilag egy tízessel odébb játszódik, de a jó tanuló, a dagadt és a jó svádájú másnaposok kijózanodó tripje nagyon pite: a konyha Las Vegas, Eugene Levy helyett pedig Mike Tyson cameózik. A PR-ba oltott népakarat szerint ez az év vígjátéka: a Másnaposok 2 előkészületei megkezdődtek.
