Az Ash Vs. Evil Dead második évada is pont olyan véres és vicces lesz, mint az első. Pilotkritika.
Bruce Campbell legnépszerűbb popkult karaktere, láncfűrészkezű Ash tavaly Halloweenkor egy fergeteges horrorvígjáték sorozatban támadt fel. De még hogy! Az Ash Vs. Evil Dead gyönyörűen bemutatta, hogy az ostobábbnál ostobább remake-ek korában a legjobb móka egy félig komolyan vett folytatás, a franchise eredeti főszereplőjével, aki egyetlen percig sem titkolja, hogy már eltelt 20-30 éve a kultikus filmjei óta. Hiszen ne szépítsük, Bruce Campbell mindjárt 60 éves lesz, ilyen korban már egy úszómedencés malibui nyaralóban illene szürcsölgetnie a koktélokat, és néha elvállalni egy-egy blockbuster akciófilmben vagy ZS-kategóriás bénaságban az elnök vagy a tábornok szerepét.
Campbell viszont pont azt csinálja, amit Harrison Ford, Sylvester Stallone, Arnold Schwarzenegger, Bruce Willis meg a többi régi akciósztár, aki nem tud nyugalomban megöregedni, inkább leporolja valamelyik régi klasszikusát, és bohócot csinál magából: parókát meg fűzőt kell hordania, meg prosztatagondjai vannak, de azért ha kell, kicsit berozsdásodva ugyan, de sokadszorra is megmenti a világot. És mivel Campbell valójában sosem volt akkora ász, mint Ford, Stallone, Arnold vagy Bruce Willis, nála az Evil Dead-sorozat egyáltalán nem dönti porba a régi Ash ércszobrát, pont ellenkezőleg: épp most most faragja ki a láncfűrészével.
A hétvégén debütáló 2. évad pont onnan folytatódik, ahol az első abbamaradt. Ash és a shotgunnal ördögöt űző, fiatal segítőtársai (Ray Santiago, Dana DeLorenzo) minden este hatalmasat buliznak Jacksonville-ben, és magasról tesznek arra, ki kántál épp hülyeségéket a Necronomiconból, romba döntve a fél világot - hiszen ugye ezt kérték jutalmul az ördögi könyv szerzőjétől (Lucy Lawless), amikor lepaktáltak vele.
Csakhogy Ruby már nem tud parancsolni a démoni fattyaknak, ezért jól eldugja a Necronomicont, egy utolsó sátáni szertartás csúcspontjaként pedig kirángatja Ash-t a buliparadicsomból, hogy akkor tessen már mégis élőholtakat trancsírozni, máskülönben vége a világnak! A végeredmény?
Újabb véres-vicces marhulásmaraton, pont ahogy szereted!
A trottyos Ash egyszerűen megunhatatlan, ahogy lassan nyugdíjaskorba lépve is meg van győződve arról: minden dögös anyuka és tinédzser lány édeshármast akar vele, miután megsimogatta a felcsatolható láncfűrészét. Az egyszerre balfasz és heroikus főhős ráadásul ezúttal a régi szülővárosába, a michigani Elk Groove kénytelen elutazni, ahol folyamatosan utána nyúl a múltja.
Megismerjük a még nála is nagyobb tróger faterját, az alkeszekkel teli kocsmában pedig mindenki rajta, a kettyós fogyatékoson röhög. Teljes joggal persze, hiszen ezek a magányos, vidéki remeték mit láttak Ash világmegmentéséből? Lecsapta a saját karját, aztán láncfűrészt szerelt a helyére, és pont úgy nyírta ki sorban a csaját meg a haverjait, mint a slasher filmek bekattant sorozatgyilkosai - ezért is gúnyolják Ashy Slashy-nek.
Hősünk tehát csak magára (és persze a két fiatal segítőtársára) hagyatkozhat a Necronomikonra epekedő túlvilági fattyak elleni harcban, és egy eszelős zúzást nyom le az Elk Groove-i krematóriumban. Az itteni, sistergő csövekben és lángoló kazánokban tobzódó jelenetek bármelyik komolyan vett slasher filmben megállnák a helyüket, akárcsak az agykiloccsantós gore jelenetek.
Csakhogy Sam Raimi és csapata rögtön azután, hogy felsorakoztatja a legfélelmetesebb horrorkliséket, körbe is röhögik mindet, puskára celluxozott ősi ereklyével, meg a gazdáját vígjátékokba illő balfáncánkodással kísérő, gyilkos árnyákkal. És pont ezek miatt a harsány, Sötétség seregét idéző, sírva röhögős jelenetek miatt emelkedik ki az Ash Vs. Evil Dead a mostani horrorvígjátékos mezőnyből, a néző pedig nem győzi kivárni, milyen véres dilimaratont tartogat majd a következő rész!
Értékelés: GROOVY! (8/10)
