Lehet, hogy lassan rögeszmémmé válik a kisvárosi filmek típussá emelése, ám kétségtelen, hogy az utóbbi időben szép számmal jelentkeztek az általam e néven nevezett darabok (Csokoládé, Fújd szárazra, édes!, Kikötői hírek). Íme egy újabb - újabb ízekkel, színekkel, szagokkal és érzésekkel. A közös az intimitás, a lélek és az emberi kapcsolatok turkászása, kísérlet a boldogság elkapására. Ezúttal kissé spanyolosan.
Dolores (Elisabeth Margoni) a puhuló, gömbölyödő - egykoron bizonyára szép - nő a porfútta szürke mexikói kisváros példaképe. Mindenkire van ideje, mindenkin segít, példás hitéletet él. Életeleme a jóság. Ám egy nap hites urának elege lesz ebből a megváltás(á)t egyengető, percre kiszámított jótékonykodógépből, felpakolja a szamárra a cekkereket és lelép. Az elhagyott asszony rögvest a városszéli kidőlt-bedőlt templomocskába rohan, hogy elpanaszolja bánatát (bűnét) az őt már meglehetősen rühellő plébánosnak, aki ki is fakad, hogy ugyan már, végre vétkezzék is, legyen oly szíves, ha gyónni akar. Dolores, mint rendes hívőhöz illik, igyekszik is megfogadni a tanácsot. Elköveti a legnagyobb bűnt, amelyet férjes asszony tehet: ágyába húz egy kedvevesztett férfit. S lőn csoda! Az kivirul, és hírét viszi az időközben Lolitává változott asszonynak. Tucatszám állnak sorba a férfiak a jótékonykodó nőnél. Nem is hiába: mindenki visszanyeri életkedvét, s visz belőle haza is. A porfútta városba beköltözik az élet meg a Szín. Ám minden csoda csak hét napig tart...
Ha a jó öreg Bunuel még ideát rontaná a levegőt, bizonyára jókat mosolyogna a filmen és elégedetten dörzsölgetné tenyerét - főleg, hogy egy hölgy jegyzi a filmet. Szakavatottan profanizál, s teszi fel Bunuel sok évtizedes kérdéseit hitről, erkölcsről, szeméremről, álszeméremről és bűntudatról. (Meg ezek viszonyát a spanyol lélekkel és katolicizmussal.) Nézhetjük egyszerű, bohókás-szürrealisztikus vígjátékként, ám mélyén megbúvik a bunueli kisördög, amely kitárja a szabad értelmezés kapuját A prűd önostorozók kedvéért írom: a Megváltó szex nem gyalázkodó, szent dolgokból értelmetlenül gúnyt űző - sokkal inkább a kereső, kérdéseket felvető alkotás. S még egy pillantás a kisvárosiasságra: remek eszköz ez a különböző jellemek és bonyolult viszonyok érzékletes és hatásos ábrázolására. Különösen, hogy a legfőbb rendező, Isten is beszáll a játékba.
Végül felfedem az alkotó hölgy kilétét: a Bigas Luna: Mell és Hold című filmjéből ismert Laura Maná írta és rendezte. Íme egy idézet a forgatásról szóló írásából: "A stáb az utolsó napon meg akarta tréfálni Elisabethet, és felsorakoztak, hogy háljon együtt mindannyiukkal. Elisabeth sírva fakadt..." (Bunuel rágyújt, iszik valamit.) Én befejezem a cikket. Tessék elmenni a moziba. Bűn kihagyni.
