Igaz történet George Jung, az amerikai kokainpiac megteremtőjének életéről és munkásságáról, avagy altatódal a világ egyik legdrágább élénkítőszerének legmenőbb dealeréről és erkölcsi tanmesébe illő bukásáról.
Csodálkozol a kokainistán,
s nem érted?
Gondolkozz az okain is tán,
s megérted!
(Kosztolányi Dezső - Esti Kornél)
Ted Demme rendező (Egy híján túsz, Életfogytig) egy vérbeli dokumentarista alaposságával járt utána filmje főhőséül választott George Jung életének. Leásott egészen az illető gyerekkoráig, hogy megértse, mi motiválhat egy csóró boston-kertvárosi családból a napfényes Kaliforniába emigráló srácot, hogy először marihuánát, majd később kokaint terítsen a nyugat-amerikai szabadgondolkodóknak. Hogy megtalálja a választ, még magát a 2015-ben szabaduló Jungot is felkereste egy szövetségi börtönben, ahol Demme és a forgatókönyvet író Nick Cassavetes (John fia) hosszas beszélgetéseket folytattak a joviális öregúrra emlékeztető, egykori toplistás FBI-prédával.
Akármire jöttek is rá, a filmbe nem igazán sikerült átültetni a csúcsról gyorsan lebukó kokainbáró személyes motivációit - hiába tűnik úgy, mintha mélyen szántó gondolatok és konfliktusok tarkítanák a képmezőt. Pedig a felütés bizakodásra ad okot. Az első félidő pergő ritmusú, klipszerűen vágott blokkja Jung dealerkarrierjét mutatja be a kaliforniai marihuánaterítéstől egészen Pablo Escobar milliárdokat érő baráti öleléséig. A csúcson kell abbahagyni - mondhattuk volna neki is és a rendezőnek is, ám Demme egyre hosszabb és egyre lassuló jelenetekkel akarta bemutatni a bukást követő bűnhődés fizikai és lelki nyalánkságait, különös tekintettel Jung és lányának széthulló kapcsolatára.
Innentől már igazán nem kell Dosztojevszkij-szakértőnek lenni, hogy behunyt szemmel felmondjuk a második félidő történéseit - az unalomba fúló jeleneteket csak a színészparádé teszi elviselhetővé.
Bár a stáb fodrászain, sminkesein és ruhastilisztáin is sok múlott, azért a Jungot alakító Johnny Deppnek valóban elhihetjük, hogy a film alatt 20 év és néhány kiló színtiszta kokain suhan át az arcán. Depp konkrét serkentőszerek nélkül is jól érezhette magát a forgatáson, hiszen a sors egyszerre két nem-amerikai dívát, Franka Potentét (A lé meg a Lola, A harcos és a hercegnő) és Penelopé Cruzt (Mindent anyámról, Eleven hús) rendelt mellé főszerepelni. A kaliforniai barátnőt alakító Potentét - talán a német akcentustól tartva - látványosan csak egy-egy mondatra szólaltatják meg, míg az angyali szépségű Cruznak kifejezetten jól jön a szaftos spanyol-angol a vérbő kolumbiai feleség szerepéhez.
A film stáblistáján szerepel egyébként Kristina Jung, a dealer valódi lánya is, ám a vele felvett jeleneteket az IMDb adatai szerint később törölték a végleges verzióból. Kristina Jung az apja bírósági tárgyalását bemutató jelenetben játszott volna, ami különösen annak fényében bizarr, hogy a film végén kiderül: a csalódott lány soha nem látogatta meg apját a börtönben.
Filmélménynek a Betépve nem nagy lövés, ám amatőr kokaintörténészek számára mindenképpen alapműnek tekintendő.
