Mi is az a Dogma? Egy filmes mozgalom, melynek kiáltványát '95-ben publikálta Lars Von Trier, aki azóta megfelelően megszedte magát belőle, bár talán nem ez volt az eredeti célja. A Dogma-filmesek betartják a Dogma-szabályokat, melyek a film spontaneitását hangsúlyozzák, és a független filmhez közelítik a nagyfilmes munkálatokat. A Mifune a harmadik ilyen film, a Születésnap és az Idióták után.
Kresten, az árva kisfiúból lett salesmanager épp most veszi feleségül a mágnás főnök lányát. Csakhogy rövidesen kiderül: nem is árva, amiből aztán az lesz, hogy még salesmanager se. A papát el kell temetni, ígyhát a poros nászút egy farmra vezet, feleség csak két nap múlva, de már minek. A lollandi házban dilinyós tesó meg papahulla fogadja a városi dzsungelharcost, aki gyorsan helyre is rakna mindent, ha nem ragadná magával az idilli múlt meg az új házvezetőnő. De igen, úgyhogy Kresten szépen partvist ragad, fejébe nyom egy fazekat, alágyömiszkél egy pár munkáskesztűt, és eljátsza, hogy ő Mifune Toshiró Kuroszava A hét szamurájából, aztán meg persze annak rendje és módja szerint összejön a nővel (pedig a Dogma-szabályzat kimondja, hogy "a filmben nem lehetnek felszínes cselekményelemek, mint pl. Gyilkosság, üldözés, stb). Közben megtudjuk, hogy ez a Liva egy kurva és ő is városi szökevény. Hamarosan a lány neveletlen öccse is megérkezik, így a fogyatékos Rud is rátalál lelki társára. Innentől már csak lefelé vezet az út, kurtizánok falkája tűnik fel a láthatáron, és Kristen számára elmászik a kép.
A Dogma-licensznek köszönhetően az atmoszféra tökéletes és életszerű, még a képbe belógó mikrofonok és operatőrök sem zavarják meg a puritán felvételeket, mint a második Dogmafilm Idióták esetében. A Dogma bebizonyítja, hogy nem szükséges csillagászati költségvetés a minőségi filmforgatáshoz. Dánia nyomul Hollywood ellen. Központban nem a pénz, hanem az ember. A forgatókönyvírók: a városszökevények lollandi belépője egy hányás az aranyló búzamezőbe. A színész: Jesper Asholt bukta nélkül játsza el a fogyatékost, annak ellenére, hogy (elvileg) csak a szituációk vannak előre megírva. Az operatőr: Anthony Dod Mantle a pajta közepén álló kamerával követi az udvarra begördülő kocsit, előbb az oldalsó, majd elfordulva az elülső ablakokon át. A zenész: a szabályok szerint nincs filmzene - ami azt illeti, a képek alatti indokolatlan csipogás engem mindig idegesített -, de azért ha néhány öreg paraszt eljön vendégségbe, ők játszhatnak egy kis dán folkot a romantikus ölelkezéshez.
A film tehát kellemes, feelinges, Amerika-mentes, eurosznobok is fogyaszthatják, svédül-dánul tanulóknak pedig kötelező. Ahogy Kresten mondja: "Itt falun ilyenek az emberek: közönségesek és hazugok."
