Roppant szerencsés dolog, ha az ember családjában akad egy-két kiskorú, akit – alibiből – karon lehet ragadni és elcipelni az aktuális mikulásos filmekre, így december közeledtével. Így kevésbé ciki pattogatott kukoricát csámcsogva belefeledkezve röhögni (felnőttként is) a nagyszakállú és manói menetrendszerű kalandjain...
Valószínűleg elég nagy kihívás újszerűt alkotni Télapó témában, de a Mikulás mentőakció készítőinek sikerült. Történetben, látványban, humorban és zenében is eredeti a mese, és a legmisztikusabb kérdésre – miszerint hogyan sikerül a puttonyosnak egy éjszaka alatt, láthatatlanul, az összes gyerek csizmájába ajándékot rakni – elég sajátságos választ ad. Időutazással! Na, ilyen még nem volt, főleg ha ezt egy kellőképpen kétbalkezes, dundi manó hajtja végre, akinek a neve Bernard. Nos, akinek ismerős a zseniális Idétlen időkig című vígjáték, vagy a Vissza a jövőbe trilógia, az élvezni fogja szülőként is, ahogyan a klasszikus karácsonyi szituáció kibővül a „többször élem meg ugyanazt a napot” felállással. Az animált 3D-s vígjáték egyébként angol, és üdítően más, mint az ilyenkor megszokott amerikai dömping.
Az eddigiektől eltérően, a mese minden szempontból nyújt valami újat. Olyan igazán eredeti és szórakoztató momentumok vannak benne, mint a rénszarvasok „beszédét” lefordító tolmácsgép, vagy az északi sarkot hologrammal álcázó ötlet. A havas háttér, a manók városa, a karácsonyi táj puha, pasztellszínekben, lekerekített formákban jelenik meg. A sajátságos hangulatvilágot a Prana Studio animátorai teremtették meg, akik már egyébként kaptak megbízást a Disney-től is. (Mellesleg soha ennyire bájos elf arcot nem láttunk még ez idáig, mint a Mikulás védelmét ellátó, speciális kommandós alakulat manóhölgyéét, akinek a neve Shiny.) A 3D-s szemüveg pedig olyan képeket tesz felejthetetlenné a gyerekek számára, mint az időutazást lehetővé tevő hógömb többdimenziós látványa, vagy a legkedvesebb karácsonyi emlékeket felidéző találmányé. Nem állítom, hogy nem nehezíti meg a mese követését a jelen, múlt és jövőbeli történések keveredése, ezért meglehet, hogy némi magyarázatra szorulnak a kisebbek a szülőktől. Amikor például egyszerre három ugyanolyan Bernard jelenik meg egyazon jelenetben, és az időutazás örök szabálya szerint nem lehet találkoznia az alteregóival, akkor bizony a felnőttek is elveszíthetik a fonalat, hogy melyik manó hova tartozik.
A fordítás, a szöveg és a dialógusok megint frappánsak. Különféle variánsokat hallottunk már a rénszarvasok neveire is, de a Ménkű például eddig még nem szerepelt a repertoáron (gondolom, a Mennydörgés vagy a Villám névre hallgató rént nevezték át ily módon). A szinkronra újfent érdemes odafigyelni, mert a forgalmazók utalásszerűen és jól választottak. Az ünnepet megvétózó intrikus főgonosz, Nevil hangját a nagyszerű Kerekes József adja, akinek orgánumáról egyértelműen a karácsonyt gyűlölő Grincs ugrik be. Az angol szinkron olyan híres neveket sorakoztat fel, mint a notóriusan negatív szerepeket játszó Tim Curry, vagy a mostanában igen népszerű Martin Freeman, aki a Hobbit című film címszerepében vált világhírűvé. Joan Collins pedig a tőle megszokott módon hűen tolmácsolja a főgonosz még gonoszabb anyukájának a karakterét, nem csak hangilag, hanem a megrajzolt figura formai hasonlóságaiban is.
A mesét vicces és musical-be illő, slágergyanús betétdalok szakítják meg, melyeket önmagukban is jó meghallgatni. A ’Some kind of Miracle’ című energikus és trendi nótára érdemes a leánygyermekek figyelmét is felhívni, mert az a tinisztár, Ashley Tisdale előadásában hangzik el, aki érdekelt volt a fiatalabb generáció nagy kedvencében, a Highschool Musical-ben is.
