Milyen kicsinek látszik innen! - gondoljunk, ha felnézünk a tiszta nyári éjen csillagokkal teleszórt égre és kibökünk egyet a végtelen számú halványan pislákoló fénypont közül. Tudjuk persze, hogy a kiválasztott csillagunk felfoghatatlan távolságra tőlünk, hozzánk képest irdatlan nagyságban fortyogva, mérhetetlen energiát termelve és elhasználva okádja vakító fényét, perzselő hőjét bele a végtelen űrbe, mégis, amikor választunk egyet, nem gigászi pokolra gondolunk, hanem lágy és gyengéd érzések töltenek el. De gondolhatunk mikroszkóppal is alig észlelhető néhány molekulából álló vírusra, baktériumra is, mely irtózatos népirtást képes végezni, vagy magára, az elemi részecskére, az atomra, mely ha meghasad, minden élőt elpusztít. Itt össze is ér a kör, hiszen a csillagok fénye is piciny atomok hasadásából keletkezik, minden mindennel összefügg, és minden relatív.
Szólhatnánk még fraktálokról, a káosz-elméletről, Mandelbrot-halmazról, és sok hasonló, ijesztően hangzó, de rettentően izgalmas dologról, de nem tesszük, mert mégiscsak a Horton című új animációs mesefilmről kell szólnunk. Ez mind benne van a filmben, de mégis azt mondjuk: a Jégkorszak alkotóinak újabb remekművét üdvözölhetjük a vásznon. Horton, a kissé kelekótya elefánt éppen kedvenc dzsungeltavában feredőz, amikor a szellő egy kis pihét fúj az ormányára. Az elefánt hatalmas lapátfülei rendszerint szimplán egyszerű légkondiként funkcionálnak, ritkábban kreatív használattal még öltöztetnek is, most azonban hallanak. Horton vékonyka hangot hall az ormányán billegő szöszből, elképedve eszmél rá: a szöszben élet van, méghozzá nem is egy, hanem egyenesen egy egész kis városka, lakókkal, polgármesterrel, lakóparkkal, időjárással, és minden egyébbel, ami szükségszerűen együtt jár az Élettel. Ki-falvát (eredetiben Who-ville-t) 1954-ben ismertette meg a világgal a Dr. Seuss néven híressé váló Theodor Seuss Geisel író és képregényrajzoló. A nyugati félteke nemzedékei nőttek fel meséin, mint a Macska a kalapban, a Grincs vagy éppen az e cikk témájául szolgáló Horton, aki hallott vala-Kit. (Az eredeti könyv címe nehezen lefordítható: Horton Hears A Who!) Dr. Seuss művei több filmadaptációt megértek már, utaljunk itt csak a Jim Carrey-féle Grincsre, azonban az író olykor meghökkentő irányba szárnyaló fantáziáját hagyományos, élőszereplős filmben, a CGI-korszak előtt egyszerűen képtelenség volt méltóan megjeleníteni.
Azonban az idő eljött, a Jégkorszakkal és egy sor más hatalmas sikert arató 3D-animációval már bizonyított Blue Sky stúdió végre méltó formában tárja elénk Horton és a Kik történetét. Steve Martino és Jimmy Hayward rendezők (Toy Story - Játékháború, Toy Story - Játékháború 2, Egy bogár élete, Szörny Rt., Némó nyomában) maximálisan hűek maradtak a seussi történethez, karakterekhez és látványvilághoz, azonban a történet lényegét nem érintve egy sor olyan variációt csempésztek a filmbe, amelyek a mai korra utalnak. Ki-falva polgármesterének fia amolyan méla "emós" típus, nem is hinnénk, mire lesz még képes. A falu csillagvizsgálójához vezető elmés szerkezet minden idők legzseniálisabb flashjátékára, Jakub Dvorsky Samorostjára hajaz (vagy lehet, hogy az is innen van?!). Ki-falvában luxus-lakópark épül, és sorolhatnánk sokáig.
A látvány. Hihetetlen, mit tudnak már megjeleníteni számítógépes grafikával a hozzáértők. Én még ilyen élethű textúrákat nem láttam filmvásznon. A dzsungel növényeinek erezete, ahogy hajladoznak a szélben, a víz, ahogy fröccsen, ahogy hullámzik (káoszelmélet itt is!), a karakterek bőrének, ruházatának redői a valóságos eddig soha nem látott minőségű illúzióját kelti.
A történet meghökkentő csavarjaival, utalásaival (káoszelmélet és legújabb kori filozófia ott is!) még az adott esetben atomfizikus apuka elméjét is megmozgathatja úgy, hogy közben a lurkó sem unja magát halálra és az anyuka is elmorzsolhat néhány könnycseppet (Na de milyen butaság ez már, itt bőgök egy rajzfilmen!!:). Mesefilm révén a kötelező erkölcsi tanulság, az "egy személy az személy, nem számít, milyen kicsike" is közvetítve van, minden együtt áll hát egy valóban nívós, szórakoztató családi filmnézéshez. Hiszem, hogy ez a film hozzájárulhat a világ jobb megismeréséhez, ezáltal megértéséhez, megvédéséhez is. És még szórakoztató is.
