A francia nő gyönyörű és stílusos, a francia nőnek híre van a világban. Na pont ebből van elege filmünk főhősnőjének, Lolita Cassardnak, aki nem büszke telt idomaira és úgy általában depresszióra hajlamos, az utána loholó szerelmetes ifjút pedig folyton leoltja. Negatív életszemlélete nagy részben zilált családi hátterének tudható be. Lolita apja, a nagy sikerű író fiatal feleségével és az öregedéssel vívja hétköznapi csatáit, miközben lányával törődik a legkevésbé, szeretetének egy morzsája sem jut az énekesi karriert áhító lánynak. Lolita énektanárnője tipikusan az a figura, aki elégedetlen magával is, a tanítványait borzalmasnak találja, valami biztatást keres az életéhez, amit otthon nem kaphat meg, kapuzárási pánikkal és a tehetségébe vetett hitének megingásával küszködő sikertelen író férjét ugyanis istápolni kell. Íme a szereplők, felállt hát a színdarab.
A történet többé-kevésbé még követi is az egykori francia drámában használatos hármasegység-elvet: nagyrészt egy helyen játszódik, nagyrészt egy időben (a film legfontosabb pillanatai egy vidéki kúriában zajlanak pár napon belül) és ugyanazokkal a szereplőkkel. A Mint egy angyal ezért is emlékeztet egy színházi bohózatra, ahol mindenki boldogtalan, mindenki a saját útját keresi, és ahol minden és mindenki bizarr módon kapcsolatban áll egymással.
A francia film modern Moliére-jei, a film írópárosa, Agnes Jaoui - aki mellesleg direktorként is jegyzi a filmet - és Jean Pierre Bacri két kulcsszerepet alakítanak a filmben, előbbi az énektanárnőt, utóbbi az önzésében zsarnoki sikeres író apát játssza. Bacri szerepe egyébként a film egyik kiemelkedő figurája, a cinikus apa figurájának legjellemzőbb momentuma az a pillanat, mikor Lolita kétségbeesett udvarlójának célzott gúnyosan odavetett megjegyzése, hogy "ciánt találsz a fürdőszobapolcon". Ez az irónia és az édes-bús látásmód jellemzi a filmet, amelynek hangulatáról az alkotók egy korábbi filmje, az Ízlés dolga című film hű képet ad. Ha utóbbi tetszett, ez a film is elérheti ugyanazt a hatást.
