Szürke is, merci is, vörös is, hamis is. Ha tudnék olaszul, most biztos dalra fakadnék, és spagetti hosszan remegtetném vampos hangom, hogy újra és újra felidézzem a záró képsorokat?
Nem szaladok előre, kezdem a véres valósággal, a gyomorfájdítóan abszurd és fekete és hihetetlen felütéssel, a gyilkosságok non plus ultráját formáló négyes kivégzéssel, ami garantáltan székébe süppeszti a nevetőizmok hamar meggyötört tulajdonosait.
Kikötő, négy hulla, egy táskányi pénz, némi csempész fegyver és egy kamion. Ez lehetne akár rendhagyó apróhirdetés is, ami csak két nőimitátorra vár, hogy a lét "megörökölve" még újabb életet kezdhessenek Triesztben? és ez így is lesz?
Marad a kamion, maradnak a fegyverek és maradnak a hullák, bár utóbbi senkit sem érdekel.
Adott egy lázadó, rocker, vörös kiscsaj, nagy elszántsággal, gyermekkel a pocakban, aberrált apukával és nagy-nagy elhatározásokkal; irány a tengerpart. Másrészről, adott egy frissen szabadult, a lúzerség eszközkészletének minden elemével megáldott negyvenes férfi, aki betegesen szereti a kamionokat; és egészen nem meglepő módon kamionlopás miatt ült? és van szép pitonos tetkója (ez fontos!).
A folytatást nem is olyan nehéz kitalálni, csaj stoppol, ember vezet, stoppost elüt, stoppost felvesz; és elindulnak a nagy víz felé, tele reményekkel és félelmekkel, a délszláv válság kitörésének előestéjén. A zaklatott belső és külső világ, világok, egy kevéske fű, meghiúsított erőszak, pitonos meglepetés, némi romantika, és olyan képsorok tárulnak a tisztelt publikum elé, ami egyszerre idézi meg a cseh újhullám filmjeinek hangulatát, a rendszerváltás előtti magyar filmgyártás virágnyelvét és Boban Markovicot, természetesen. Máshogy nem is fogalmazhatnék, cifra fejtegetéseknek itt nincs helye, csak címszavaknak.
Kacarászós film, az elmúlt év legsikeresebb szerb alkotása, tele ötletes fordulatokkal és helyzetkomikumokkal. Meséje közvetlen és baráti, egészen közel hozza a figurákat, még a zavarkeltően buta vagy negédes jelenetek is megbocsáthatóak, mindennek pontos helye van.
Szívből ajánlom mindenkinek, egy centi cinizmust sem tudok a párnára fércelni, ez a másfél óra úgy jó, ahogy van.
