A palacsinta az egyik legismertebb és legalapabb tésztaféle, amit el lehet készíteni, mégis könnyen megjárhatjuk vele. A liszt-víz-só-cukor alaphozzávalókból készülő, gyakran tejjel bővülő édes vagy sós tészta nem csak a mi kontinensünkön örvend elsöprő népszerűségnek, de a világ többi táján is rajonganak érte. Már Krisztus előtt ötszázból, Görögországból, majd a római korból is vannak írásos emlékek a tageniasról (ahogy a görögök nevezték) vagy a placentáról, ahogy a rómaiaknál volt ismert. Azóta számos különböző recept szerint sütik, így a palacsintapaletta annyira változatos, hogy néha nehéz felismerni, vajon még mindig ugyanarról beszélünk-e. Most felcsapjuk Budapest gasztropédiáját a P betűnél és elkalauzolunk öt nagyon különböző fővárosi palacsintázóba.

Fánkydoo Palacsintázó
A hatodik kerületi Bajnok utcában ütött tanyát a hatalmas és édes palacsintákra vágyók Mekkája, a Fánkydoo Palacsintázó. A hely úgy hírdeti magát mint a "Palacsintázók zárt baráti köre", amiből arra következtethetnénk, hogy belépés csak kifejezett engedéllyel lehetséges - de szerencsére fánkiék nagy szeretettel várnak minden éhes vándort. A kifejezés arra utal, hogy a helynek nincsenek fix árai: annyit fizetünk a fogyasztásért, amennyit szeretnénk. Gigászi, 56 centiméteres óriáspalacsintával várják a legéhesebbeket, de a habkönnyű, viszont pufibb tésztájú, édes szirupokkal lelocsolt rakott amerikai palacsinta szerelmesei is párjukra találhatnak a crèperie-pancake helyen. Facebook oldalukat érdemes követni, mivel nyitvatartásuk kicsit hektikus: egyszer már kettőtől megy a sütés, máskor három előtt nem érdemes odamenni, néha négy napot vannak nyitva, máskor pedig csupán kettőt. A palacsinták mellett forralt borral és forrócsokival is ízlelőbimbóink kedvére tehetünk az egyre hűvösebb késő őszi napokon.

Nagyi Palacsintázója
Szinte már magyar édesség-gyorsétteremláncnak hívhatnánk a  Nagyi Palacsintázóját, ami a főváros öt pontján örjítő sebességgel szolgálja ki a palacsintára kihegyezett vendégeket. Az étlapon rengeteg hagyományos édes palacsintára csorgathatjuk a nyálunkat (az alap lekváros, kakaós, fahéjas és túrós variációkon túl vannak merészebb tejberizses és marcipános palik is, de választhatunk rakott banánosat, palacsintakelyhet, vagy épp pudingos, kókuszos és mogyorókrémes ízvilágot is), azonban a sósakról se feledkezzünk meg. Sajtos, sonkás, tejfölös, kapros finomságok várnak fogyasztásra a már-már pizzafeltétre emlékeztető hawaii, mexikói, magyaros és milánói kombinációk mellett. A tészta viszont nagyon hagyományos: az a fajta nagyon vékony, könnyen hajtogatható magyar palacsinta, amit a legtöbben megszokhattunk otthon (csak ők nem égetik oda vagy dobják fel a plafon tetejére). Az árak százhatvan forinttól hatszázig terjednek, szóval ha az ember a Westend vagy a Batthyány környékén jár édes vagy sós tésztafantáziákkal telve, akkor könnyű beugrani egy kis falatra a Nagyihoz.

Lalibela étterem
Magyarország és Amerika után most ugorjunk az üveghegyen is túl Afrikába, ahonnan az etiópok tradícionális palacsintaféléje, az indzsera származik. Egy ország, egy konyha sorozatunkban már írtunk az indzseráról, de ide idéznénk mégegyszer, mi is az: "Az indzsera a palacsinta-pita-kenyér között ingázó, ecetes, szivacsos és kicsit kesernyés mellékízű drapp színű kenyérféle. Teffből készül, amely egy csak Etiópiában termő kölesféle, 30-40 centis körlapokban sütik ki és valami döbbenetesen laktató: az ember csak eszi és eszi, majd egyszer csak nem bír még egy falatot tépni belőle." Ha nem hiszed és szeretnél utánajárni az etiópok sós palacsintakülönlegességének (amely egyszerre tányér, palacsinta és evőeszköz is egyben), akkor a Lalibela salátabár és étteremben könnyedén megteheted.

Le Petit Bistrot
Most pedig vissza az öreg kontinensre, méghozzá a Budapesti Hajós utcába, ahol romantikus kis francia bisztró, a Le Petit avagy “A Kicsike” várja ínycsiklandó tradícionális magyar és francia fogásokkal vendégeit. Palacsintakínálatuk nagyon meggyőző: a márványsajtos-csirkés palacsintatekercsektől kezdve a “Marseille” és “Dijon” crèpeken (előbbi marhahúscsíkokkal, utóbbi lazaccal és kapribogyóval készül) át édes palacsintatésztákat is megkóstolhatunk. Áraiban éttermi hangot üt meg: hatszáz forinttól kétezer forintig rendelhetjük ki a főételnek is beillő, palacsintás ételeket.

Gundel étterem
Végül és legelsősorban viszont emlékezzünk meg a leghíresebb és legautentikusabb magyar palacsintáról, a Gundelről. amely dióval, rengeteg rummal és finom, kesernyés étcsokoládéöntettel készül, és csakis forrón érdemes fogyasztani. Sajnos sok helyen nem találják el megfelelően és a pudingos, kissé bépipapi-szerű végtermék fogyasztásakor nem értjük, mitől is tett olyan nagy hírnévre szert ez a recept. Így ha szeretnénk egyszer kipipálni azt a sort a bakancslistánkon, hogy ettünk igazi Gundel palacsintát, akkor benevezhetünk egyre az eredeti Gundel Étteremben a Fővárosi Állatkert mellett. Árban viszont azért készítsük fel egy kisebb idegösszeroppanásra a pénztárcánkat: kétezer ötszáz forint egy Gundel palacsinta az étteremben. Viszont emlékezzünk a magas árkategória miértjére: édes tésztába hajtogatott történelmet is fogyasztunk, ha itt kötünk ki. A Gundel-ház ugyanis két világháborút is túlélve több mint száz éve a minőségi kiszolgálás és a gondosan válogatott, prémium hozzávalókból, eredeti receptek alapján készülő magyar vendéglátás egyik legfontosabb mérföldköve.