Van, aki minden megsárgult múzeumbelépőt elrak, vagy a szalvétát, amit még Párizsból hozott, mert az a kávézó olyan kedves volt, és emlékszel, amikor az utolsó pénzünkön vettünk egy croissant, és néztük, ahogy mindenki munkába siet a tavaszi napsütésben.
Van, aki semmitől nem tud megválni, és még mindig van fél tucat horgászbotja, és egy teljes szettnyi gördeszka csapágyszerelésre való csavarhúzója, pedig ugye már 30 éve is utálta a halastó partján belógatni, gördeszkázni pedig csak egyszer próbálkozott, akkor is bokaficam lett a vége. És persze mindenkinek van olyan nagymamája, vagy szomszédja, aki még a kefíres dobozt is elrakja, persze alaposan elmosva, mert biztos jó lesz az még valamire.
Mindenki gyűjt valamit, sőt a legtöbben felhalmozunk. Emlékeket és egy rakás tárgyat, ami ezeket az emlékeket elő tudja hívni. Talán ezért is olyan népszerűek azok a műsorok, amikben elhagyott garázsokat, padlásokat, vagy az Amerikában olyan népszerű, bérelhető raktárhelyiségeket túrják fel modern kincsvadászok. Olyan ez pont, mint kalózkincset keresni egy megsárgult pergamen alapján, csak kevesebb vele a macera: nincsenek kannibálok, moszkitók, aljas csapdák, meg persze túlmozgásos, kapzsi kincskeresők, akik pont azt keresik, amit mi is.
A Discoveryn szinte egész nap el lehet csípni ilyen műsorokat, van amelyikben licitálnak az elhagyott szemétre és lomokra, mint a Kanadai raktárárverésekben, vagy a Raktárvadászokban. A kincsek a garázsok pedig a lomtalanítós zsánert keveri a lakberendezési műsorokkal: Kraig Bantle felújít bármilyen garázst, vagy edzőteremnek rendezi be az elhagyott padlásokat. Egy dolgot kér csak: hogy elvihesse mindazt, amit a raktárnak használt helyiségekben talál.
