Kapa, Pepe, időgép. Időutazás a magyar múlt költőien zivatarosnak titulált századain keresztül-kasul, végcél a mozgalmas történelmünk alakulásáért nem kis mértékben felelős Mohácsi csata. Kalasnyikov a vállra, da Vinci korabeli skiccei alapján összetákolt pedálos időgép izzít, Don Quijote és Sancho Panza magyar alteregója elindul lemészárolni egy-két törökkel, megfordítva ezzel a csata, a magyarok és végső soron a világ sorát. Történelmet írni azonban nem egyszerű, az üzemanyag - spéci csodavíz - elfogy, a gépfegyver természetesen nincs megtöltve, Béla király meg lovagi helyett inkább az ágytornát választja, s a végén persze minden a jól ismert koreográfia szerint zajlik. Fejezetek a magyar történelemből, ahogy azt Jancsó Miklós a Kapa-Pepe párossal megüzeni a világnak.
Miki Mester tetralógiává bővített Kapa-Pepe sorozatának vélhetően utolsó darabjával a szélesebb közönség ízlését szolgálja. Arra a kérdésre, hogy ez mennyire szándékolt, illetőleg hogy mi a film aktuális mondanivalója, már jó néhány évtizede klasszikussá avatott filmrendezőnktől nem kapunk választ, ahogy nem is kaptunk soha. Jancsó Miklós "újhullámos" filmjeivel szórakoztat és közben ő maga is nagyon jól mulat, sőt gyakran ez utóbbi funkció kapott hangsúlyosabb szerepet. A Mohácsi vész azonban elődeinél közérthetőbb, a történet összeszedettebb, sőt a stáb ezúttal forgatókönyv alapján dolgozott, az improvizációra csak a jól kitalált jelenetekben adódott lehetősége Jancsó sztárpárosának. Mucsi Zoltán és Scherer Péter jó néhány Jancsó-filmes és színházi együttműködése során olyannyira tökélyre fejlesztette a gondolkodó - és épp ebből adódóan neurotikus - Kapa és a naiv Pepe egymást tökéletesen kiegészítő duóját, hogy puszta jelenlétükkel elvinnék a produkciót. Vállukra azonban ezúttal nem nehezedik ekkora teher, Miki Mester és társszerzője, Hernádi Gyula szórakoztató történettel álltak elő, talán utoljára, úgyhogy ne tessék kihagyni.
