Ráadásul egy olyan filmet ajánlok, amilyet nemigen szoktam. Krimiszerű, de azért annál több is, meg kevesebb is. Olyan intellektuálisnak eladott detektívtörténetféle, igazán jól megcsinálva. A Thomas Crown ügy tipikusan az a mozi, amelyikkel másfél órára elfelejthetjük, hogy vége a nyárnak, a gondtalan szabadságnak, itt a szigorú ősz. Aki 68-ban már élt, sőt moziba is járt, az nagyon hasonló történettel találkozhatott akkor, s most annak felújított formájával nosztalgiázhat. De igazán nem panaszkodhat a néző, ugyanis ebben a finoman elkészített csemegében mindent megtalálhat. Szép nőt, képlopást, nyomozást, gazdag férfit, szerelmet, meg ami szem szájnak ingere. Pierce Brosnan a New York-i Metropolitan Museumból őrült bravúrral próbál kilopni egy Monet képet. Természetesen nem sikerül neki, de sikerül valaki másnak. Na nem árulok el mindent, csak azt, hogy halálra izgulhatjuk magunkat, és hogy semmi sem úgy történik benne, ahogy azt az ember előre elképzelné. Mindenesetre, amikor feláll az ember a székből, nem érzi úgy, hogy már megint fölöslegesen költötte mozijegyre a pénzét és filmnézésre az idejét, mert egyértelműen jól lehet szórakozni közben. És persze ott van előttünk New York, meg a szebbnél szebb és jobbnál jobb színészek benne. A Thomas Crown ügy elég sok moziban látható.
