Mozirajongó elleni vétségek

Timur Bekmambetov, a már-már kultikus Éjszakai őrség rendezője, amióta Hollywoodba ment, egyre kínosabb és kínosabb dolgokat tesz le az asztalra. A Tim Burton által pénzelt Abraham Lincoln, a vámpírvadász hasonló mintázatot mutat, mint a Wanted: egy kevéssé szerethető főhős béna szöveggel igazán látványos figurákat mutat be.

A trailer igazán felcsigázott, hetek óta gyúrtam már a filmre – jobb lett volna azonban megmaradni az előzetesnél, ami mindent megmutatott, amiért az Abraham Lincoln, a vámpírvadászt érdemes megnézni. A maradék 100 percben feszengünk a tré szövegek és a nevetséges jelmez miatt, és fogjuk a fejünket, ki volt az a barom (Seth Grahame-Smith), aki úgy gondolta, vicces lesz, ha az Elnök Úr vámpírokra vadászik. Bár a szerző könyve kétségkívül nagy népszerűségnek örvend, csodálkoznék, ha a belőle készített adaptáció is osztatlan siker lenne. Ugyanis vacak.

Kezdjük azzal, hogy ennyire csúnyán felépített sztorit már rég láttunk. Mivel 105 percben egy egész emberöltő történetét kívánják az alkotók elmesélni, a film nagy részben idegesítően fragmentált mozaikokból áll össze, a karakterek kidolgozottságáról vagy egy-egy jelenet szép felépítettségéről csak álmodozhatunk. Vázlatok, szkeccsek, félmondatot és szlogenek mindenhol. És mintha mindez nem lenne már kellőképpen aggasztó, a rettenetesen természetellenes mondatokon a 3D miatt kötelező szinkron csak tovább ront.

A színészgárda sem segít a filmen. Kezdjük azzal, hogy ki ez a Benjamin Walker? Az eddig csupán sokadik ajtónállóként jegyzett színész már az antréjával elvágta magát, s bár később kétségkívül bizonyít, mint fa- és vámpírvágó, nem tud meggyőzni arról, hogy érdemes megjegyezni a nevét. Segítőtársai egytől egyig jellegtelen figurák, talán csak a mindig magabiztos Rufus Sewell emelkedik ki a sorból, aki most az antagonista szerepében tetszeleg.

Mielőtt végképp leírnánk a filmet, egy eleme mégiscsak van, amiért talán nem fogunk hangosan zokogni a moziból kifelé jövet – és ez pedig a látványvilág. Minden elismerésem Caleb Deschanelé és William Hoy-é, akik nagyon pöpec kis képeket pakoltak össze. Eszméletlen látványos totálokat, szépen megcsinált kompozíciókat és nagyon ötletes akciókat láthatunk a film egésze alatt. Bár a CGI időnként erősen alulteljesít, a valóban szellemes ötletek kárpótolnak minket a hiteltelen figurákért. Számos remekül megkoreografált összecsapást láthatunk a filmben, s bár a kreatív csapat talán túlságosan is rájátszik a lassításokra, elnézzük nekik, hiszen végre valamiben tobzódhatunk.

Értékelés: 4/10