Mostanában hemzseg a filmvászon a kettős életet élő szuperhősöktől. Habár Brad Pitt és Angelina Jolie ruhatárából hiányoznak a képregény-lények által közkedvelt köpönyegek és álarcok. Képességeiket tekintve azonban semmivel sem maradnak el kétdimenziós szaktársaiktól.
Mr. és Mrs. Smith James Bond és G.I. Joe (Jolie esetében G.I. Jane) egyenes ági leszármazottai, akik - hogy ne csak szimpla akciófilmet kapjunk - elbírnak ugyan egy egész hadsereggel, házasfelekként azonban ugyanolyan kispolgár módjára csetlenek-botlanak, mint a kertvárosi szappanoperák bármely szereplője.
Az alapötletet azzal tetézik meg a találékony forgatókönyvírók, hogy Jolie és Pitt figurájából rivális bérgyilkosokat faragnak, akiknek hivatalból előbb-utóbb egymást kell hidegre tenniük. A poén persze korántsem új, a polgári élettel kísérletező szuperhősök azóta nem számítanak újdonságnak a multiplexekben, amióta Arnold Schwarzenegger unalmas családfőjéről kiderült, hogy fél kézzel elvezet egy vadászgépet (Két tűz között), Geena Davis-ről pedig, hogy úgy szeli a salátához való uborkát, mintha a CIA-nél tanulta volna a zöldségaprítást (Utánunk a tűzözön). A Mr. és Mrs. Smith annyiban tér el elődeitől, hogy a filmesek immár a látszatát sem keltik, hogy mozijuknak bármiféle története lenne, hanem mindent egy lapra téve kizárólag a külsőségekre, a sztárok vonzerejére és az akciójelenetek abszurd látványosságára helyezik a hangsúlyt.
Smithék harcában már nyoma sincs A Rózsák háborúja kegyetlen cinizmusának A nekikeseredett házastársak pankrációja itt már gépfegyverekkel és - a vérengzések minél alaposabb kiélvezése céljából - lassított felvételen zajlik, amit persze egy percig sem kell komolyan venni, hisz itt minden csak vicc, összekacsintás, ponyvaregényes-mátrixos komédia. Nincs mit tehát Smithék szemére hányni: a sztárok akrobata mutatványai látványosak, a mellékszereplők poénjai ülnek, a tűzerő meggyőző, Pitt és Jolie kulisszák mögötti románca jóvoltából pedig az ingyen reklámra se lehetett panasz.
