A sajtó hazai képviselőinek rendre erős hiányérzete támadt Ron Howard új munkája, A tenger szívében láttán, ám ez a hiányérzet egyedenként erősen eltérőnek bizonyult. Volt, akinek a Moby Dickkel, vagyis az irodalmi alapanyaggal volt baja, más pont az eredeti színvonalát kérte számon, más több borzalomra vágyott volna, megint más egy jó koncepcióra...
A 24.hu szerint nem olyan jó az eredeti Moby Dick, így a feldolgozás sem sikerülhetett:
„A tenger szívében egy impozáns vizualitású, szépreményű szereplőgárdát felvonultató, mégis ambivalens mozi lett, amely a hibái nagy részét az alapanyagnak és az abból írt forgatókönyvnek köszönheti. Ron Howard rendezői teljesítményére nem lehet panasz: ő ezúttal is derék iparos módjára kalapálta össze a filmet, arról pedig nem tehet, hogy a forgalmazó Warner Bros a tengeri akciókra hegyezte ki a promókat, mondván úgy jobban eladható lesz a produkció. Mint hajózós film, elvitathatatlan érdemekkel rendelkezik: az Essex díszlete, a hol valódi, hol CGI tenger, de még a bálnák is szépek, ugyanakkor a megpróbáltatásokkal teli és nem kevés szájbarágós moralizálással tűzdelt periódus már nem szimpatikus.”
A Filmtekercs egy kis borzalomra vágyott:
„Ron Howard eposzt akart filmre vinni, de nem merte használni a lassúságot. Nem a szerencsétlenül járt matrózok elnyújtott borzalmait hiányolom, a horrorisztikus elemek kinagyítása mindenképpen ártott volna a filmnek. De a Horn fok megkerülése jelentéktelenné vált a nagy rohanásban, ami persze értelmezhető egy rendkívül tudatos rendezői koncepció egyik elemként is (a mindent uraló gőg egyfajta téridőbeli megnyilvánulásaként), így mégis valahogy elveszett az a távolság, ami otthonuktól választotta el a bálnavadászokat.”
A Filmtett a film születésének okát kérdőjelezi meg:
„Fontos kérdés is lehetne, hogy mi különbözteti meg ezt az újramesélést Melville klasszikusától: hogy tulajdonképpen mi szükség volt erre a filmre. Az életrajzinak beállított kerettörténetet leszámítva nagyjából egyetlen elem van a filmben, amely a könyvben valamilyen formában nem bukkan fel: miután a fehér bálna elpusztítja az Essexet, a 90 napig tengeren hánykolódó szereplők emberevésre kényszerülnek. És ez (az amúgy is csak szóban emlegetett) epizód semmi lényegeset nem tesz hozzá az eredeti történethez, vagy a kerettörténet által felütött „az ismeretlen megismerése” témához.”
Az IGN.com nagyon jó jelzőket használ:
„Sekély vizekre evez ez a film, amely narratív egyenetlenségeit és felületesen megalkotott figuráit pazar látványbombákkal és invenciózus kameramunkával ellenpontozza, de mivel alapvetően egy szenvedéstörténetről van szó, nem lenne szabad látvánnyal helyettesíteni az egyébként hiányzó érzelmi és értelmi súlyt.”
Talán a Movieaddicts a leginkább megengedő:
„A film egyesíti a régi és új tengerészfilmek romantikáját a katasztrófafilmek megpróbáltatásaival, hozzáadva egy kis két-dudás-és-egy-csárda féle rivalizálást is. Igazi nagy újdonságot egyik zsánerben sem nyújt, de a házasság működik. Howard rutinos rendezőként remekül bánik a két idősíkkal, megfelelően adagolja az akciót, a drámát, a cselekmény megfelelő ritmusban halad előre. Kissé túl megfelelően is. Minden a helyén van, kellően szentimentális, és hősies is, ahol kell, de mintha nem lenne fókusza a sztorinak. Szerencsére ettől nem lesz rossz a film, de maradhat bennünk némi hiányérzet.”
A Filmszakadást inkább egy rendes Moby Dick feldolgozást szeretett volna:
„Az ember önkéntelenül is a tetőpontra, a katarzisra vár, a heroikus küzdelemre a hatalmas bálnával, de az éppen csak fel-feltűnik a színen, és nem olyan sejtelmesen, fenyegetően, hanem csak úgy, semmiféle érzelmet sem kiváltva. Owen Chase karaktere sem hagy túl mély nyomokat a filmben, mert rendben, elmondják többször is, hogy neki kell a nagy fehér, el akarja kapni, de a szenvedély és elhivatottság nem érződik, így inkább egy tisztességesen felmondott lecke ez, mint amikor a gyerek hibátlanul darálja az anyagot, csak éppen nem érti miről is beszél. Kár érte, mert a színészek és a rendező is tudja mi fán terem a jó film, csakhogy vagy a forgatókönyv, vagy az ötlettelenség miatt nem sikerült most nekik. Nagy kérdés az, hogy miért nem a klasszikus Moby Dick történet feldolgozása mellett döntöttek?”
