Ha én Rejtő Jenő lennék, e cikket így kezdeném: a harckocsiban öt lengyel ült, aki három. Mert a negyedik grúz volt, az ötödik pedig egy német juhászeb. Szóval ők lennének a páncélosok meg a kutya, akiket régi rajongóik újra láthatnak az MTV egyes csatornáján.
Egy gyanakvó hölgyismerősöm szerint a műsor-igazgatóságon lapul egy késő Kádár-kori rejtőzködő, aki időnként becsempészi az adásba Bors Mátét, vagy Láng Vincét az Egy óra múlva itt vagyokból, de még azt is megérhetjük, hogy viszszatér Stirlitz a Tavasz tizenhét pillanatából, esetleg vele karöltve maga Kloss kapitány is.
A négy páncélos és a kutya című háromévados sorozatot 1966 és 1970 között készítették az alkotók. A forgatókönyv alapjául Janusz Przymanowski könyve szolgált, ám a televíziós változatot némileg módosították. A könyvben például a harckocsi parancsnoka - jobban megfelelve a történelmi tényeknek - egy orosz volt, némi lengyel beütéssel, a sorozatban viszont már tősgyökeres lengyel. A huszonegy rész kalandjaiban a Rudy (vörös, rőt) névre keresztelt T-34 típusú harckocsi személyzete elindul háborús útjára, s két év alatt eljut egészen Berlinig. Szóval követi a Berling tábornok parancsnoksága alatt álló lengyel hadsereg útját. (Némi történelmi kitérő: amikor 1939 szeptemberében Sztálin - két héttel a hitlerista támadás után - maga is Lengyelországra támadt, több százezer lengyel katona és civil került különböző táborokba.
Egy részük kiszabadult és hadsereggé szerveződött. Ezeket az alakulatokat azonban Perzsián keresztül a Közel-Keletre vitték, miután 1940-ben kiderült a katyni vérengzés, tízezernyi lengyel tiszt és hivatalnok lemészárlása, és a londoni lengyel száműzött kormány szakítása Sztálinnal. Ekkor szerveztek újabb lengyel csapatokat a Szovjetunióban maradtakból. Voltak bőségesen. Egy ismert történelmi személyiség, Wojciech Jaruzelski is így kezdte karrierjét: ez volt az egyetlen kiút számára a szibériai kényszermunkatelepről.)
A négy katona a hasonló sorsú lengyel férfiak életútját közvetítette: nyilvánvaló politikai propagandacélokkal, de mégis emberségesen és humorral. A tank parancsnoka, filmbeli nevén Olgierd Jarosz (Roman Wilhelmi) az első évad végén a nézők bánatára meghalt. Végigjátszotta viszont a sorozatot Gustlik Jelen (Franciszek Peczka), a szilé ziai származású katona, aki a német Wehrmacht besorozottjaként átállt a szovjetekhez, méghozzá úgy, hogy átvitte hozzájuk a tankját is. Ez kissé mesés történet, mindenesetre a személyiség közelebb vitte a nézőkhöz azoknak a sziléziaiaknak és más határvidékieknek az élettörténetét, akik évszázadok óta németség és lengyelség között ingáztak. A harmadik, legfiatalabb katona Jan Kos (Janusz Gajos) gdanski (danzigi) eredetű. A története szerint az ő apja a háború kitörésének napján már harcolt a danzigi Westerplattén. A negyedik páncélos Grigorij Szaakasvili, grúz katona, ő a harckocsi vezetője, amúgy lengyel színész, Wlodzimierz Press játszotta. A figurát olyan jól személyesítette meg, hogy az életben sokáig alig hitték el neki, hogy nem is kaukázusi eredetű.
Végül a kutya, aki a sorozat egyik legnépszerűbb szereplője. A filmben a német juhászeb orosz nemzetiségű, legalábbis a neve szerint. Sariknak, Gombócnak hívják. Három kutya is játszotta: egy főszereplő és két dublőr.
Az említettek természetesen csak a főbb szereplők, mert a huszonegy részben még nagyon sokan játszottak. Színésznők is, hiszen van benne több szerelmes epizód is. Sok orosz, szovjet figura is felbukkan, hiszen a sorozat egyik feladata az internacionalista szellem erősítése volt.
A négy páncélosban játszó színészek későbbi karrierjét is meghatározta ez a szerepük, volt, akit anynyira azonosítottak vele, hogy csak jóval később játszhatott más filmekben. A sorozatot nagyon sok országban vetítették, egyebek között a szovjet és az NDK televízióban is, ahogy nálunk is bemutatták, és később újra műsorra tűzték. Lengyelországban a sorozat annyira népszerű volt, hogy a történet szinte az iskolai oktatás részévé lett. A fiataloknak "Páncélosok klubjait" szervezték, ahol a történet szolgált a hazafias-honvédelmi nevelés - értsd állami ideológia - alapjaként. Több lengyel településen utcákat neveztek el a sorozat hőseiről. Biala Nyskában van Négy páncélos (Czterech Pancernych) utca - a kutya lemaradt. Egy internetes forrás úgy tudta, hogy Torunban 2008-ban létezett Páncélosok utcája, és a környező utcákat is a sorozat hőseiről, valamint a tankról (Rudy) nevezték el. (Ehhez képest a mi pesti Guszev utcánk semmiség!)
Lengyelországban a televízió szinte évente újra sugározta a sorozatot, s az így válhatott fikcióból szinte valósággá, még azelőtt, hogy a virtuális közszóvá változott volna. A rendszerváltás betett a Négy páncélosnak is, különösen az elmúlt években leplezték le sokszor. Veteránszervezetek több tiltakozó akciót is indítottak a sorozat újbóli bemutatása ellen. Történelemhamisítással és kommunista propagandával vádolták. A tiltakozás eredményes volt, mert 2006-ban az akkori jobboldali-konzervatív kormány történelemértelmezésének megfelelően bejelentette az állami televízió szóvivője: örökre leveszik a műsorról a sorozatot, s vele együtt Kloss kapitány is távozni fog.
Két kérdésre mindenképpen válaszolni kell. 1. Kinek lehet ajánlani ezt a sorozatot? 2. Mi a siker oka?
Az elsőre egyszerű a válasz.
Mindenkinek jó a sorozat, akit izgatnak a legutóbbi világháború eseményei, és ezekről különösen mesés, megszépített és egyértelmű formában szeretne értesülni. Tehát, akik szívesen nézik a Piszkos tizenkettő vagy a Kelly aranya típusú mozikat, ebben sem csalódnak. Egyértelmű hősi jellemek és célok, némi humor, szerelem, sok érzelgősség. Ráadásul kutya is van benne, amelyről tudjuk, hogy fél garancia a kasszasikerre.
A választ a fentiekben a második kérdésre is megadtuk. Talán hozzátenném, hogy a tapasztalat szerint a nézők eltökélten ragaszkodnak a háborús filmekhez, de jobban kedvelik a lakkozott és garantáltan hepienddel végződő műalkotásokat a véres és megdöbbentő történeteknél. Ez annyira erős igényük, hogy felülírja azon deklarált, ám felettébb gyenge törekvésüket, hogy a történelem hazugságmentes változatát ismerjék meg. A nép, amely adott esetben a tévénézők halmaza, tudja ugyanis, hogy a mindig aktuális ?velünk élő történelmet? a politikusok és a műsorszerkesztők igazgatják. De még inkább a hirdetők, akik döntenek arról, hogy mely adásokat támogassanak meg. Ők a történelem igazi urai.
