Nagyon úgy fest, hogy Tate Taylor első rendezése nagy eséllyel indul az Oscarért, a legjobb film kategóriában és néhány hölgyemény is biztosan versenyez majd legjobb női mellékszereplő kategóriában. Ezekből is leszűrhető, hogy jó filmről beszélünk. Hol drámai, hol megnevettet, hol egy kicsit torokszorító, néhol pedig elgondolkodtató. Összességében: imádtam.
Az utóbbi másfél évben elég sokat fordultam meg mozikban, mégis ilyen még nem történt. A film alatt, főleg a vége felé a terem sötétjében egyre több helyről lehetett orrfújást, szipogást hallani. Félreértés ne essék, nem volt influenza szezon. Sokkal inkább annak volt ez köszönhető, hogy nem sokan bírtuk ki egy egy könnycsepp elmorzsolása nélkül. Igen, bevallom, hogy én is elpityeredtem, ami ugyan jellemző rám, ha itthon, és leginkább egyedül nézek filmet, de egy moziban??? Őszintén szólva moziban még sosem történt velem ilyesmi, vagy legalábbis az utóbbi néhány évben biztosan nem.
Ez azonban ne riasszon el senkit, mert ennek ellenére, vagy talán éppen ezért mindenkinek csak ajánlani tudom A segítség című filmet. A dráma egyébként Kathryn Stockett azonos című regénye alapján készült.
Számomra a film érdekessége volt, hogy a Könnyű nőcske óta kedvelem Emma Stonet és miatta vártam már nagyon ezt a filmet, de az ő alakítása igazából annyira nem kötött le, mint maga a sztori és két másik szereplő játéka.
A történet középpontjában a fekete bőrű cselédasszonyok állnak. Akik hűen szolgálják gazdaasszonyukat, takarítanak, főznek, gyereket nevelnek, mindezt mindenféle megbecsüléstől mentesen. A 60-as évek Amerikájában járunk, ma már (szerencsére) mindez csak történelem. De ebben a filmben bepillantást nyerünk az ötven évvel ezelőtti társadalom leírásába. A feketéket teljesen semmibe veszik, külön WC-t építenek a számukra, és szinte rabszolgaként, éhbérért dolgoztatják őket.
Skeeter (Emma Stone) éppen végez a főiskolán, szeretne újságíróként dolgozni, de egyelőre csak szülővárosának helyi magazinjánál talál munkát. Ott sem különösebben nagy a feladata, mindössze a háziasszonyoknak ad praktikus tanácsokat. Skeeter barátnői és az édesanyja (Allison Jarney) is az elit tagjai, mindannyijuknak van cselédje, aki mindent elvégez helyettük. Nekik nincs más dolguk csak pletykálkodni, kártyázni, szórakozni. Skeeter azonban teljesen más életet szeretne magának, ő nem elégszik meg egy HTB (háztartásbeli) státusszal, ő dolgozni akar.
A kiadó arra kéri írjon valami újat, valami olyat, amit eddig még senki nem vetett papírra. Skeeter csakhamar rájön milyen téma érdekli őt igazán. A cselédek szemszögéből akarja bemutatni az amerikai társadalmat. Azonban ez törvényellenes, így nagy kockázatot vállal. Nagy nehezen rávesz két szolgálót (Viola Davis és Octavia Spencer), hogy meséljenek. Kisebb nagyobb győzködések után a két nő sztorizgatni kezd. Elképesztő titkokra derül fény, és Skeeter csak gépel és jegyzetel és gépel és jegyzetel...
Végül megszületik a könyv, sőt az idő folyamán egyre több cseléd kitárulkozik. A segítség című regény óriási siker lesz, ám a kisváros lakói (főleg az asszonyok) kezdenek magukra ismerni a névtelen történetekben, és ez nem tetszik nekik. A háború megkezdődik...
9/10 pont
