A legendás és csúf sorsú óceánjáró nagygőzös újra az északi vizekre úszik, utasai tragédiája ismét a szívünkbe hatol. Ezúttal 3D-ben, látványát tekintve hatásosabban. Egy újkori filmklasszikus kezdőknek és nosztalgiázóknak.
Tényadatok
Miközben James Cameron a Mariana-árokba mélységeibe merült – aminek alapján nem csak dokumentum-, hanem játékfilmet is szeretne készíteni –, a mozikba érkezett az 1997-es Titanicja 3D-és felújítása. Stílszerűen a tragikus végzetű óriásgőzös kihajózásának századik évfordulóján. A hangzatos apropó mellett adódik a kérdés, hogy a filmtörténetet író epikus dráma, ami tizenegy Oscar-díjával beérte a sokáig beérhetetlennek tartott 1959-es Ben Hurt (amit aztán a 2004-es gálán A Gyűrűk Ura – A király visszatér tudott megismételni) térdimenziós formában tud-e valamit hozzátenni az eredeti változathoz vagy sem. Pusztán a pénzcsinálás szülötte-e, mint ahogy az érzésünk szerint George Lucas esetében a Star Wars I. rész – Baljós árnyak 3D-vel történt. Az időponti hasonlatosság fölöttébb kísérteties: a csillagháborús saga első opusának eredeti és 3D-és változata között tizenhárom év telt el, a hajókatasztrófa-filmnél pedig tizenöt esztendő a differencia. Mindkét filmguru azzal érvelt, hogy a lepergett idő során felnőtt egy olyan nemzedék, amelyik nélkülözte filmjeik mozis élményét, ráadásul 3D-és, adekvátabb formátumban, különösképp, hogy ahhoz vannak szokva. Nos, a Titanic 3D tendenciózusan használja ezt a technikát, szemben a Baljós árnyak esetlegességével.
Természetesen tagadhatatlan, hogy a Titanicot gyártó Twentieth Century Fox és Lighstorm Entertainment, akik miután anno világossá vált, hogy Cameron nem átall eladdig nem látott, kétszázmillió gigantikus költségvetéssel dolgozni, a semmi – a bukás – ágán való vacogásukban maguk mellé vették a Paramount Picturest, és bár a film kétmilliárdos bevételével busás hasznot hozott, nem bánnák, ha még több pénz kerülne a házhoz. Hiszen a soknál jobb a több.
Szempont lehetett az is, hogy Cameron neve Hollywoodban ma már egyet jelent a biztos anyagi sikerrel, a sokáig bevételirekord-listát vezető filmjét egy másik munkája, az Avatar taszította le a trónjáról, a 237 millió dolláros büdzséjére hárommilliárdot halmozva.
Az anyagiakon túli indokok
De nem minden a pénz. Egyfelől valóban mozi-érettekké váltak azok a fiatalok (nem feledve, hogy Amerikában a filmszínházak célközönsége jellemzően a tinédzser korosztály), akik nem láthatták egykoron a vásznon Kate Winslet és Leonardo DiCaprio – szó szerint – tragédiába fúló románcát a legendás óceánjárón. Másrészt pedig elmúlt annyi idő az 1997-es bemutató óta, hogy azokban is feltámadjon a (nosztalgikus) igény egy alapos könnyezésre, akiknek volt szerencséjük anno a filmhez.
Az a bizonyos Dion-faktor
[img id=130186 instance=1 align=left img]S ha már a könnyezés. Szokás, főleg kérges szívű kritikusok körében, hogy szentimentális giccsnek nyilvánítva a Titanicot, lefitymálják. Holott egyáltalán nem az. A közel három és fél órás eposz egy jól megírt – a forgatókönyvet is Cameron jegyzi –, alaposan kidolgozott, tehetségesen eljátszott, szépen fotografált és érzékenyen megzenésített dráma. Az csupán a rádiók slágertúljátszó hajlamának köszönhető, hogy utóbbi kapcsán Celine Dion és a My Heart Will Go On jut az ember eszébe, és nem a film (Oscar-díjjal) jutalmazott zeneszerzője, James Horner. Más kérdés, hogy az ominózus jelenetben, amikor felcsendül az (unásig) ismert dallam, a moziban senkinél sem fogja kivágni a biztosítékot, mert a kellőképp felépített filmben ennek a jelenetnek és az elhangzó számnak szerepe és helye van. S talán az sem baj, ha egy ekkora filmet egy ilyen enigmatikus jelenetével azonosítanak, olyan ez, mint egy névkártya, amiről mindenki be tudja azonosítani.
Jó látni újra
A térdimenziós "újratöltésben" az újdonság a látványvilág plasztikusabbá válása. Ezek nyilvánvalóan az óceáni szcénák és a jégheggyel történő végzetes kimenetelű koccanás és süllyedés képei során érvényesülnek. Ezzel valós többletet tudnak adni a filmhez. S nem mellesleg egyértelműbbé válik, hogy Russell Carpenter operatőr tizenöt éve kiváló munkát végzett (és jogosan kapta az Oscart).
De hát nem kell tagadnunk: a Titanic 3D is elsősorban a szívre hat. A balsorsú óriásgőzös ezerötszáz emberéletet követelő tragédiáját mindenki ismeri, és a hajón a csóró kivándorlólegény (DiCaprio) és a házasság elől menekülő gazdag menyasszony (Winslet) szerelmének kibontakozását – a fennhéjázó vőlegény (Billy Zane) ellenében és a megértő úriasszonytól (Kathy Bates) kísérve –, beteljesülését és szomorú végét szintén tudjuk. Nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy újra átéljük ezt a hatásos nagyregényt vagy, hogy hagyjuk, az újdonság erejével hasson ránk. Ehhez a 3D csak hozzásegít.
Kinek ajánljuk?
- Rajongóknak kötelező.
- Aki a Dion-sláger miatt nem nézte meg tizenöt éve.
- Érzelmes tinédzsereknek.
Kinek nem?
- Aki az eredetit is szentimentális giccsnek tartotta.
- Mogorva macsóknak.
- Óceánjárós utazásra készülőknek.
8/10
