Nemzedéki pszichothriller

Tépett, véres-koszos ruhájú, zaklatott lány (Thora Birch) rohan őszi, elhagyott tájon, rendőrkordon szalagjai mellett, majd egy iskola falai között. Később pszichiáter társaságában látjuk egy szobában, ahol bekapcsolt kamera mellett idézi fel egy történet részleteit.
A zárkózott, iskolatársai által szürke egérnek tartott Liz beleszeret az iskola egyik nagymenőjébe. Hogy összekerüljön szerelmével, legjobb barátja ötletére háromnapos partit szervez az iskola közeli erdőben található elhagyatott bunkerben. Két fiú és két lány: a sportoló, a híres rocksztár fia, a szőke trendilány és Liz. A barát rájuk zárja az ajtót. Elkezdődik a buli. A történtek a három héttel később kiszabaduló lány visszaemlékezései nyomán rajzolódnak elénk - csak ő maradt. De mi is történt valójában? A barát hagyta őket magukra? Baleset történt? Liz rejtette el a kulcsot?

Bár a film első jelenetei szokványos tinihorrora utalnak, A gödör túllép ezek megszokott vérengzős-sikítós közhelyein: ezek itt csupán jól használt kellékeiként jelennek meg az összezártság során kibontakozó drámának. A négy fiatal a magukra vett, és a külvilág felé könnyedén megélhető szerepek szerint él, az összezártságban azonban összeomlanak, lehullnak a maszkok. Kétségbeejtő esendőségüket és csupaszságukat azonban egymás előtt sem vállalják. Együtt vannak, ám képtelenek összefogni. Csak védekeznek, tiltakoznak valami ellen...

A címszerepet alakító ifjú színésznő mögött már neves filmek állnak, emlékezetes alakításokkal: az Amerikai szépségben Lester Burnham (Kevin Spacey) lányaként, a Tétova tinédzserekben Steve Buscemi partnereként láthattuk, ez utóbbiért Golden Globe-díjat kapott. A gödörbeli alakítása felülmúlja a korábbiakat: az egész filmet rá építették, és sikeresen birkózott meg a feladattal. A szorongóból rajongóvá, majd rettegővé és zavarodottá váló tinilányt hiteles figurává teszi a vásznon, jól elkerülve eme karakterek közhelyes megformálását. A film másik egyedi motívuma Birch játéka mellett a fényképezés: Denis Crossan operatőr (Tudom, mit tettél tavaly nyáron) borzongató képeket komponált a filmhez: a műfajban szokványos árnyékos, pasztelles filmkockák nem csupán a néző hátán való hidegfutkosást szolgálják, hanem a főszereplők jellemét és az átalakuló, kibomló szituációk aláfestését is.
A gödörben nálunk is jól beazonosítható karakterek jelennek meg: a jól szabályozott fogyasztás-kultusz teremtményei, s történetükből a tinihorror-korszak után nemzedéki pszichothriller született.