Nézzünk egy teljes héten át Sigourney Weaver-filmeket!

Az Alien 4, az Avatar és a Chappie ha nem is örök klasszikusok, de mindenképpen szórakoztató sci-fik. Kötelező újranézni a héten minden Sigourney Weaver-rajongónak!

Hétfő: Alien 4.: Feltámad a halál

A Mozi+ a héten leadja az utolsó klasszikus Alien-filmet is, de ezzel vége a nosztalgiamaratonnak, mert az AVP 1-2 és a Prometheus már nem kerül sorra a csatornán. Az 1997-es Feltámad a halált egy időben még a fanatikus Alien-rajongók is istenkáromlásnak tekintették, ám az Alien Vs. Predator-filmek tükrében mára tisztességes iparosmunkává magasztosul Jean-Pierre Jeunet elképzelése a péniszfejű űrparazitákról. A Joss Whedonnal közösen kitalált, bizarr díszletekkel teli negyedik részben már megvalósult a Weyland álma és Ripley rémálma: gonosz tudósok kaparintották meg az Alieneket, hogy biológiai fegyvert tenyészthessenek belőlük. 

Az Egyesült Rendszerek Hadserege ráadásul pont Ripleyt klónozta a harmadik rész börtönbolygóján talált maradványokból, ám mivel ott már benne volt a királynőembrió, a Ripley-klónok Alien-génekkel rendelkező szörnyszülöttek lettek. A 8-as számú Ripley (természetesen Sigourney Weaver) néhány űrkalóz, és egy droidnő (Winona Ryder) segítségével véget akar vetni a gusztustalan emberkísérleteknek, de persze az Alienek itt is elszabadulnak, ráadásul az itteni Alien-királynő a fináléban megszül emberkoponyájú Alient - ami azóta is a rajongók gyűlölt szörnyetege. Nekem bejött az Alien 4, és még az emberarcú szörny sem tűnt ördögtől való dolognak, mivel a xenemorfok eredeti megálmodója, H. R. Giger maga is festett ilyen rémeket a hírhedt Necronomicon-képekre.

Kedd: Nyolc tanú

A zseniális Dredd bíró remake rendezője, Pete Travis 2008-ban leforgatta a szegény ember 24-ét, Kiefer Sutherland helyett egy másik egykori nagy hollywoddi sztárral, Dennis Quaiddel a főszerepben, aki egy veterán titkosszolgálati vezetőt alakít. Ahogy a terrorsitaellenes harcba fejest ugró kultsorozatban, A nyolc tanúban is az amerikai elnök ellen terveznek merényletet a gonosz arab terroristák, de itt sikeresen meg is sebesítik a spanyolországi látogatásakor. A titkosszolgálat természetesen őrült tempóban nyomozni kezd a terroristák után - ehhez azonban csak egyetlen használható nyomuk van, egy amerikai turista (Forest Whitaker) amatőr videofelvétele.

A jó tempójú, bár eléggé bugyuta akciófilm igazi sztárparádét vonultat fel: Quaid és Whitaker mellett szerepel benne a Lost című kultsorozat főhőse, Matthew Fox, a Star Trekkel és A galaxis őrzőivel világhírűvé vált, de itt még nem annyira ismert Zoe Saldana, a karakteres arcú William Hurt (ő az elnök) és persze Sigourney Weaver is, aki egy menő hírcsatorna szerkesztője. A film feszültségforrása leginkább az, hogy a címbéli nyolc tanú mind fontos részleteket látott a merényletből, de a többségüknek van valami stiklije, így nemcsak tanúk, de gyanúsítottak is az ügyben. 

Szerda: Chappie

A tavalyi év egyik legjobban várt filmje Neill Blomkamp harmadik sci-fije volt, főszerepben egy elnyomó rezsim jó útra tért, emberekkel haverkodó harci droidjával. A sztori nagyjából az E.T., a Rövidzárlat és a Robotzsaru keveréke: Sigourney Weaver és Hugh Jackman egy robotrendőröket gyártó vállalat törtető főnökei, akiket a náző jól megutál, nem úgy, mint a két lúzer gengsztert (Ninja és Yolandi a Die Antwoordből), akik befogadják a gyárból megszökött harci droidot.

Bár modern mesének tökéletes a film, sajnos közel sem sikerült olyan ütősre, mint a rendező korábbi munkái, a zseniális District 9 és a szintén a dél-afrikai társadalmi feszültségre (értsd: nagyon kevés nagyon gazdag él nagyon sok nagyon szegény mellett) felépített Elysium. Egy dolog miatt viszont nagyon jól jártak a sci-fi rajongók: Blomkamp és Sigourney Weaver annyira jól megtalálták a közös hangot a forgatáson, hogy elhatározták: közösen készítik el Ellen Ripley utolsó bevetését, az Alien 5-öt.

Csütörtök: Avatar

James Cameront már a '90-as években többször is győzködte a Fox stúdió, hogy forgasson egy újabb Alien-filmet, de a közönségkedvenc A bolygó neve: Halál rendezője az Alien 3-ra és az Alien 4-re is nemet mondott. A '90-es évek elején a Terminator 2-ben akarta megmutatni, hol tart épp a számítástechnikai forradalom és a speciális effektek gyártása, a '90-es évek közepétől pedig már a Titanicra koncetrált (még a hajó roncsaihoz is lemerült egy tengerealattjáróval), és elkezdte írni élete egyik legfontosabb filmjének, az Avatarnak a forgatókönyvét. Utólag könnyű azt mondani, hogy jó döntést hozott: egy sokadik Alien-filmmel biztosan nem tudott volna 2,1 illetve 2,7 milliárd dollárt kaszálni a mozikban.

Kritikuskörökben divat kutyázni az Avatart - én 2009-ben sem tettem, és most sem fogom. Cameron ugyanis olyan letaglózó filmélményt adott a mozinézőknek, amire előtte csak Lucas régi Star Wars-filmjei és az első Mátrix volt csak képes. Hogy a sztori a Pocahontas és a Farkasokkal táncoló remake-je, mert egy vagány, cowboymentalitású fehér fickó beáll az ellenség, azaz egy íjjal lövöldöző, törzsi kultúrájú nép közé, ám ott szerelembe esik, és menőbb űrindián lesz a legmenőbb űrindiánnál? Ez igaz, de a Csillagok háborúja is Lucas kedvenc háborús filmjeinek és westernjeinek ötvözete volt egy kis Kuroszavával és Flash Gordonnal nyakon öntve, mégis jól működött önálló történetként.

Az Avatar ráadásul ugyanannyira Cameron-mozi, mint amennyire a Call Me Joe lenyúlása: itt is a megalomán, technokrata ember és a zabolázatlan őstermészet csap össze (lásd még: gigahajó Vs. jéghegy, tengeralattjáró Vs. mélytengeri ismeretlen, Weyland-alkalmazottak Vs. Alienek), ahol egy idő után a naiv tudományos kutatóexpedícióból fegyveres konfliktus lesz, sok lövöldözéssel és robbanással. Sigourney Weaver lényegében egy Weyland-Yutani uniformisban is eljátszhatta volna a kicsit Ripley-re és Sarah Connorra emlékeztető, vagány tudóst, aki ha kell, bizony keményen rálép a fafejű katonák tökére. És bár a film végén meghal (helyesebben: nem sikerül áttölteni a tudatát emberi testből kék avatártestbe), az évek óta készülő Avatar 2-ben állítólag visszatér majd!

Péntek: Exodus: Istenek és királyok

Míg James Cameron A bolygó neve: Halál után egyre nagyobb kasszasikereket csinált, ugyanez már nem mondható el A nyolcadik utas: a Halál atyjáról, Ridley Scottról. A máig örök klasszikusnak számító Alien-Blade Runner-Gladiátor szentháromságon túl szinte minden filmje megosztja a nézőket és a kritikusokat: legalább annyian gyűlölik a Legendát, a Hannibalt, a Mennyei királyságot, a Robin Hoodot, a Prometheust vagy A jogászt, mint amennyien odavannak érte, a tavalyi Mentőexpedíció volt az a film, amivel végre ismét magára talált.

Az Exodus például hiába lett hasonlóan látványos, sword & sandal stílusú, grandiózus ókori film, mint a Gladiátor, a nézők és a kritikusok sem szerették annyira, mint a nagy elődöt. A közepes szereplés valószínűleg ugyanazért volt, ami miatt a két Herkules vagy Tarsem Singh Halhatatlanokja a vagy 300 2 is elhasaltak a mozikban: a mai nézőket már egyáltalán nem hozzák lázba a szandálos filmek úgy, mint a nagyszüleinket a Ben-Hur, a Kleopátra, a Spartacus vagy a Tízparancsolat. Ráadásul az Exodus teljes sztorija ismert volt a Bibliából, így egyetlen percig sem izgultunk azért, hogy vajon Mózesnek sikerül-e Egyiptomból kivezetnie a zsidó népet (Sigourney Weaver egyébként a fáraó anyját alakította, és alig látjuk a filmben).