Az itt világra jött Pityinger Laci (Dopeman) kendőzetlenül kőkemény nótáinak a hazai kultúrába való masszív beépülése óta bárki számára teljes valóságában értelmezhető a nyócker fogalma és a "nyóckeresség". Vagyis: itt kel életre a mi kis kelet-európai multikulti gettófílingünk. Magyarok, romák, zsidók, arabok, ázsiaiak, feketék (s még ki tudja mifélék) élnek itt kusza egymásrautaltságban, félalvilági-alvilági jövedelemből élve. Kis budapesti kultúrrezervátum, amelybe talán hamarosan városnéző buszok fognak járni? A járatok indulásáig azonban érjük be a hamarosan bemutatásra kerülő új magyar animációs filmmel.
A Nyócker történetének középpontjában egy iskoláscsapat áll. A folyton együtt bandázó Ricsi, Simon, Julika, Béluska, Mari, Abdul, Csen és Sandokán Móricka barátjuk időgépe segítségével, Texassal vetekedő virágzó olajmezővé teszi a Nyóckert, s jó adag summát zsebel be. Ám a költekező ifjakat kiszúrják az ősök, s jő a felelősségre vonás. A baj csak tetézi Ricsi és Julika bimbózó szerelme, amit örök rivális zord atyáik nem néznek jól. Ráadásul kiderül, hogy Bin Laden a sarki gyrososnál húzta meg magát. De még ennél is van rosszabb: a kerület nagyhatalmi konspiráció középpontjába kerül. A szülőföld megmentésére azonban összefognak a helyiek: a Nyóckernek meg kell maradnia! "Előre kurvák, gengszeterek.?"
Az egészestés animációs közönségfilmként meghatározott Nyóckert jegyző fiatal alkotógárda nem kevesbbre vállalkozott, mint a nagy hagyományokkal bíró magyar rajzfilmgyártás "megmentésére", újjáélesztésére. Ennek érdekében mindent bevetettek. A figuráknak ismert színészek és zenészek kölcsönözték hangjukat-arcukat: Szabó Győző, Pindroch Csaba, Szacsvay László, Gryllus Dorka, L. L. Junior vagy Badár Sándor orgánumára, fizimiskájára ismerhetünk. A Nyócker húzósra sikerült zenéit a Ludditák, L. L. Junior, Modul & Dermot, Ogly-G., a CopyCon, Ganxsta Zolee, a Kamikaze és a Spacecafe jegyzi. (Pityinger érthetetlen módon kimaradt?) A szikár költségvetés okozta hiányok pótlására új animációs technológiát dolgoztak ki? Mindezek folytán valóságos, ám sokszor közhelyesen emblematikus motívumokból építkező történetük szerencsére alig-alig válik társadalami problémák szócsövévé: abszurd fordulatai mindig vissza-visszarángatják a játék, a fikció világába a filmet. De nem eléggé. Olykor kicsit döcögős ez a játékosság.
Be kell vallanom bajban vagyok a Nyóckerrel, méghozzá jó, fejvakargatós-tanakodós módon: ötletes, vices, kreatív, némely pillanataiban őszintén provokatívnak hat (csupán a beteg pápán élcelődő betétet találtam ízléstelennek), ám összhatásában mégsem meggyőző. Kinek szól? Kell ez egyáltalán? Tényleg vices? Aggályaimat csak tetézi a film körüli példátlanul nagy porverés? E cikk írója azonban erős pozitív előítéletekkel közelít a magyar filmekhez, ezért a katarzis elmaradását annak tudja be, hogy csupán a film félkész változatát látta. Ezért hát még egyszer biztosan próbát fogok tenni. Ezt javaslom annak is, aki a hírverés nyomán vagy első benyomása után kétkedve ettől az írástól várt tanácsot. Ha mással nem is, néhány húzós beszólással biztos gazdagabban tér haza. Há meg esse elíg, akkó nőjön gitár a hasába, osz pengesse a rák! - mondaná a kötekedő kritikusnak Lakatos Guszti bá. De sajna, nem mondja.
