A hard rockba ágyazott folytatás van annyira szórakoztató, mint az elődje, még ha hiányzik is belőle az újdonság varázsa. Robert Downey Jr. még mindig a leglazább szuperhős, aki a legalább annyira laza Vasember 2-vel látszólagos erőlködés nélkül nyitja meg a blockbuster-szezont.
A 2008-as Vasember felkészületlenül érte a világ nézőseregét, akik a pillanatnyi meghökkenés után azon nyomban szélesre tárták pénztárcáikat. A közel 600 millió dolláros bevétel a három évvel ezelőtti nyár egyik legnagyobb győztesévé avanzsálta Jon Favreau szuperhős-filmjét, a receptet azóta sem tudta senki lemásolni. Az excentrikus Tony Stark úgy pörkölt a párkapcsolataiba fúló Pókember orra alá, hogy szerencsétlen Peter Parker (és amúgy az egész franchise) bedobta a törölközőt, míg Stark köszöni szépen, jól van. Vígan kavargatja a koktéljait, ágyában California legszebb női fordulnak meg. Favreau-ék a Vasember 2-be is átmentették a playboy gondtalan-cinikus életvitelét úgy, hogy közben még a téteket is emelték - persze csak annyira, hogy ne essen csorba a könnyed és felhőtlen moziélményen.
Tony Stark (Robert Downey Jr.) ország, s világ előtt bevallja, hogy ő Vasember, majd egymaga gatyába rázza a kicsiny glóbuszunkon rosszalkodó gonosztevőket. Ám mielőtt igazán fejébe szállhatna a dicsőség, felbukkan egy rovott múltú orosz fizikus (Mickey Rourke), aki a fegyvergyáros konkurenciával, Justin Hammerrel (Sam Rockwell) karöltve tör Stark életére. És hogy a milliárdos playboy mindennapjai még komplikáltabbak legyenek: egyre inkább eluralkodó alkoholizmusa és nárcizmusa mellett a találmányára ácsingózó amerikai kormánnyal, a nyomást egyre nehezebben bíró Pepper Spottsszal (Gwyneth Paltrow), valamint új asszisztensével (Scarlett Johansson) és régi barátjával (Don Cheadle) is dűlőre kéne jutnia.
A rövid szinopszist átolvasva egyesekben joggal fogalmazódhat meg a félelem: az alkotók nem vállalták túl magukat, nem sok az új szereplő és a velük járó mikro- és makrokonfliktus? A válasz azonban egy határozott nem. Favreau nem esett Sam Raimi hibájába, és nem próbálta minden egyes új cselekményszálát hihetetlen horderejű drámai vonulattal felruházni - és talán ezt lehetne felróni a Vasember 2 egyetlen parányi hibájaként. Túlságosan sematikusak és egyértelműek a mellékszereplők motivációi, egyedül az őket alakító nagyszerű aktoroknak köszönhető, hogy nem történt hatalmas tragédia. Paltrow Pepper Potts-sza viszi a prímet, a színésznő kis vászonidővel gazdálkodva skicceli fel a nyomás alatt majd' összeroppanó, főnökét feltétlenül szerető nő karakterét, igazán figyelemreméltó teljesítmény. Rourke ördögien gonosz Ivan Vankóját napestig el tudnánk nézni, de ugyanez vonatkozik Rockwell tenyérbe mászó Justin Hammerére és valamelyest Johansson asszisztens-titkosügynökére, illetve Cheadle alezredesére is (akik talán mindegyikük közül a legkevesebb játékteret kapják). Határozott vonalakkal felrajzolt, markáns figurák ezek, akik úgy járják végig a nekik kijelölt útvonalat, hogy egy pillanatra sem térnek le róla - de mindenkinek jut legalább egy-egy fantasztikus pillanat és/vagy beszólás, elfelejteni tehát nem fogjuk őket, és így legalább teljesen Tony Starkra és belső konfliktusaira koncentrálhatunk.
Robert Downey Jr. protagonistája korunk színes szuperhős-palettájának legérdekesebb tagja, lévén számára Vasember egyáltalán nem alteregóként, hanem inkább amúgy is kolosszális egójának kiterjesztéseként működik. Önpusztító életvitele, alkoholizmusa és szemellenzős önimádata koncentrálódik az őt akcióról-akcióra egyre súlyosabban mérgező fémhacukában, amit úgy hord, mint más a kedvenc pulóverét. Élmény Downey Jr. Tony Starkját nézni, mivel egyáltalán nem patetikus szuperhős módjára viselkedik: a kötelező jellemfejlődés ellenére is dúsgazdag pöcsként reagál a legtöbb megpróbáltatásra (vesd össze részeges Vasember-táncát Pókemberrel vagy a kabrióba erőltetett terepasztalt Bruce Wayne mindig praktikus megoldásaival). Így lesz Tony Starkból az egyik legszerethetőbb antihős, aki egymaga képes elvinni a vállán egy egész monumentális franchise-t, Downey Jr. pedig ismét bebizonyítja, hogy korunk egyik legjobb színésze.
A karakterek tehát adottak, a poénfaktor bőven kielégítő, és még a pazar akciójelenetekre se lehet panaszunk, hiszen a filmre elköltött közel 200 millió dollár minden egyes centje lerí a vászonról. Mindössze annyiban különbözik a Vasember 2 a zsáner többi filmjétől, hogy egyáltalán nem érezhető rajta az erőlködés, Favreau és Downey Jr. méltó folytatást rittyentettek a leglazább szuperhős köré: kicsit rakoncátlan, kicsit egyenetlen, de egyszerűen nagyszerű szórakozás. Pont mint Tony Stark élete. És csak úgy dübörög az AC/DC!
U.i.: Favreau már az előző darabban bevezette Nick Fury-t (Samuel L. Jackson), a SHIELD vezetőjét. A rendező a Vasember 2-ben tovább folytatja szuperhőse integrálását a Marvel-univerzumba, hogy tökéletes legyen a kapcsolódási pont a készülő The Avengersszel (Tony Stark ugye Louis Letterier A hihetetlen Hulkjában is cameózott). Ezek a film legmulatságosabb pillanatai (felbukkan például Amerika Kapitány pajzsa is), azt javaslom, ne menjetek sehová a film végén, várjátok ki, míg legördül a stáblista.
