Ha létezne egy lista, amin számon tartják, hogy egy színész hányszor alakított bosszúálló szerepet karrierje során, Mel Gibson egészen biztosan az élbolyban végezne. Nyolc évnyi kihagyás után pont egy bosszúálló apa figurája vette rá arra, hogy visszatérjen a színészmesterséghez.
Képernyőről a nagyvászonra
Martin Campbell (Aranyszem, Casino Royale) elképesztően szerencsés flótás: nemcsak elkészíthette minden idők egyik legjobb brit minisorozatát, de jó húsz évvel később az amerikai mozis remakejét is saját maga rendezhette meg, persze némileg a hollywoodi ízléshez igazítva a sztorit. Első blikkre A sötétség határán meglehetősen egyszerű bosszúsztorinak tűnhet, de távolról sem ez a helyzet. Thomas Craven lányának meggyilkolása ugyanis csak a kiindulópont egy jóval szövevényesebb összeesküvés feltárásához, és ez az a pont, ahol egy mozifilm csak veszíthet a tévésorozattal való összehasonlításban. Míg a tévében közel hat órányi játékidő jutott a cselekményszálak kibogozására, addig a moziban erre mindössze két órája van Mel Gibsonnak, így óhatatlanul be kellett áldozni néhány szálat és mellékszereplőt, és az egyszerűsítés jelen esetben nem feltétlenül tett jót. Sajnos érződik (főleg a film vége felé), hogy szűkös keretek között dolgoztak, ugyanis a szálak elvarrása eléggé összecsapottra és erőltetettre sikeredett, és sajnos nem méltó a korábban felépített komplex történethez.
Apuci
Összetett cselekmény ide vagy oda, a film sikerének egyik központi eleme az volt, vajon Mel Gibson képes lesz-e hozzátenni valamit a már eddig is agyonkoptatott szerepköréhez, és nem lesz-e végig kellemetlen déja vu érzésünk a moziban ülve. Jelentjük: Gibson nem rozsdásodott be, és az ő jelenléte az, ami miatt leginkább érdemes megtekinteni A sötétség határánt. Egyszerre tud kemény és érzelmes lenni anélkül, hogy az érzelgősség vádja érhetné. Gyászoló apafigurájával könnyű együtt érezni, ráadásul kellően eszes ahhoz, hogy az elismerésünket is magáénak tudja. Alakítását nézve akár még egy kemény férfiszív is összeszorulhat, hiszen egy ősmacsó hiteles könnyeit látva a férfitársai is nehezen nézhetik ezt száraz szemmel.
Summa
A sötétség határán elsősorban politikai krimi, ahol a szálak mindig a lehető legmagasabbra vezetnek. Szerencsére ezúttal nem jutunk el a Fehér Ház ovális szobájáig, így a kiszámíthatóság vádja nem érheti az alkotókat. A baj csak az, hogy a jó sztorival a rendező nemigen tudott mit kezdeni. Gibson gyászát néhány jelenetben majdnem nevetségessé teszi a lánya látomásokban való megjelenítésével, a sztori egyes elemei (sajnos spoilerezés nélkül nem tudunk pontosítani) pedig nemcsak túl leegyszerűsítőek, hanem egyenesen buták is. A britek egyik legjobb tévésorozatából csak közepes mozifilm született.
Kinek ajánljuk?
- Akik már nagyon hiányolták Gibsont a mozikból.
- Környezetvédőknek.
- Összeesküvés-elméletek lelkes gyártóinak.
Kinek nem?
- Akik látták és szerették az eredeti sorozatot.
- Akik még a filmen látott gyászt is nehezen viselik.
- Akik szeretik, ha egy politikai krimi meg tudja lepni őket.
6/10
