Az Oltári nőről már egymás után száztizenkétszer terjesztették el a világban, hogy ez a Mi-cso-da nő! foly-ta-tá-sa, mert J. Roberts és R. Gere ott folytatja, ahol akkor abbahagyták. Hát... egyrészt ez egy másik történet, ami még nem lenne baj, de ez: baj. A cél ugye az lenne, hogy újra arra a romantikus hőfokra melegítsük a nézőt, amire akkor sikerült, de ez még megalapozottabb szándék mellett sem mindig sikerül. A filmet persze az ígéret, a ki nem mondott, de mégis körülötte keringő ígéret miatt úgyis minden romantikára vágyó megnézi majd - továbbá ha a J. Roberts- és R. Gere-rajongókat is számbavesszük... szóval üzletileg nem lesz baj, csak a tetszésindexszel. Mert ha én az egészből arra tudok csak emlékezni, hogy J. Roberts arcán mintha minden összement volna a szemén, fogsorán és a csontos részeken kívül, illetve R. Gere orrát nem szabad oldalról fényképezni, az nem (csak) rosszindulat, hanem az unalom jelenléte is.
A Tágra zárt szemek Stanley Kubrick utolsó filmje... hm, és van még más erénye? Hogy a Kidman-Cruise házaspár forrón és ahogy filmen eddig még soha sem? Aha, a dublőrök. Meg a pszichológus házaspár verbális thrillerje? Aha, borzongatás felirattal.
Szóval megnézzük ezt is, de akkor inkább másfél óra egy idegen jakuzziban és borzongjon inkább a villanyszámlás.
