Szerintem két dolog van, amit nemhogy ingyen kéne nézzen a közönség a moziban, hanem még ők kellene anyagi térítést kapjanak a szenvedésükért: az előzetesek és a reklámok. Ez a „film” egy kétórás előzetes, reklámokkal megtűzdelve. A jobb napokat (Pretty Woman) is látott Garry Marshall jól kitol a nézővel: trailer, product placement és egy csomó szavatosságát vesztett (vagy azt éppen most sutba dobó) sztár – ez a Szilveszter éjjel. Ezért értékelhetetlen szar. És az emberek mégis fizetnek érte. Ezért viszont zseniális.
A „cselekményt” nem részleteztném, a „forgatókönyvíró” sem részletezi. Tipikusan az a „film”, amely a sok felvonultatott sztár érdekében a végletekig viszi el a sok-egymásba-fonódó-cselekményszál ötletét. A szegény ember Magnóliája. Persze, annyira nincs kitalálva az egész, hogy már az első pár percben összedől. Ezért a „rendezőnek” sok Altman-filmet ajánlok tanulmányozásra, a „forgatókönyvírónak” McKee könyvét, a producereknek pedig egy kötelezően fakultatív önirónia-kurzust. Elég annyit megjegyezni, hogy a „cselekmény” szálai végül Szilveszter éjszakáján futnak össze New Yorkban és pont annyi van belőlük, ahány vaskos közhelyet a romantikus komédia és afferens zsánerei az évek folyamán kitermeltek: „tinilány csalódik”, „késői szerelem, de sohasem túl késő”, „találkozunk egy év múlva”, „keményfiú rocksztár megtér”, „fiatal csajszi hatalmas esélyt kap”, „morcos ünnepgyűlölő szíve megolvad”, „haldokló apa kibékül lányával” stb. Szóval, ha lusták vagyunk megnézni a videótéka vonatkozó polcát, akkor megnézhetjük a Szilveszter éjjelt DVD-n. De csak pár hónap múlva, amikor a kétlejes kosárban landol.
A „film” készítői annyira vigyáztak arra, hogy a „cselekmény” most játszódjon, hogy a Times Square-en az új Sherlock Holmes-epizód óriásplakátja villog (amerikai bemutató: december 16.). Szép munka, PR-osok, a labda nálatok van. De senki mást nem tudok megdicsérni a filmben. Sarah Jessica Parker csúnyább és kancsalabb, mint bármikor, Jon Bon Jovit nem szabadna kamerák elé engedni, Hilary Swankról nem hiszem el, hogy ennyire meg lenne szorulva, Robert De Niro „jutalomjátéka” is büntetés, Michelle Pfeiffer fiatalságát mi is megsiratjuk, Halle Berry lapos, mint a magyar Alföld, és ha nem baj, a (minél szélesebb célközönséget lefedendően összeválogatott) sztárparádé többi résztvevőjét nem is sorolom fel, megteszi a trailer. A kétperces, nem a kétórás. A kétórásra verzióra nem kell pénzt vesztegetni. Csak majd, DVD-n. Tudjátok, a kétlejes kosárból...
Ha valaki narancsos Fantán nő fel, és csak öregkorában kóstolja meg az igazi narancsot, az már úgyis csak a Fantával azonosítja a narancs ízét. Az igazi narancstól fintorog. El van rontva. Aki ilyen „filmeken” nő fel, az soha nem fogja tudni értékelni a rendes dramaturgiát, a lepróbált, felkészült színészi játékot, a míves operatőri munkát. El van rontva. Ezért ha nekem lenne kétharmados többségem (apropó narancs), jóra is használnám diktatorikus hajlamaimat: azonnali hatállyal betiltanám az ilyen „filmek” mozis forgalmazását. S ha valaki szénsavval dúsított műnarancs-ízre vágyik, akkor majd leveszi a kétlejes polcról. Vagy megvárja, amíg kidobják az utcára az egész szállítmányt. Mert annyit sem ér, mint a DVD, amire préselik majd.
