A DVD-k és netes letöltések világában egyre ritkábban szánjuk rá magunkat, hogy moziba menjünk. James Cameron most megmutatta, hogy van még bizony létjogosultsága ennek a filmnézési formának. Az Avatar nemcsak minden idők legdrágább filmje, de bátran kijelenthetjük, hogy a leglátványosabb is. És ahogy némely üdítőital jéghidegen, úgy az Avatar 3D-ben az igazi.
Gyakorlott gyarmatosítók előnyben
Történetünk 2154-ben játszódik, amikorra az emberiség szorgos munkálkodásának következtében a Föld kopárrá változott és energiaforrásai kimerültek. Más területére tévedni emberi dolog, és ha már ott vagyunk, vegyük el bármi áron, ami nekünk nincs. A tőlünk néhány fényévnyire található Pandora bolygó pedig bővelkedik az unobtainium nevű értékes ércben, amely egycsapásra megoldaná az erőforrás-problémákat. Káros mellékhatásként ugyan egy jó nagy csapást kell mérni az őslakosokra, le kell igázni őket, sőt, ki is kell irtani, de a cél ezúttal is szentesíti az eszközt.
Ember az embertelenségben
Egy tudóscsoport azonban még bízik abban, hogy békés úton is megoldható a kérdés. A helyiekkel való kommunikáció érdekében létrehozzák az avatarokat, saját emberi tudatukat kapcsolva a mesterségesen létrehozott őslakostestekhez. Jake, a szolgálatteljesítés közben lerokkant tengerészgyalogos (Sam Worthington) az utolsó pillanatban csatlakozik a programhoz tragikus körülmények között elhunyt ikertestvére helyett. Katonai felettesei kémkedni küldik a "vadak" közé, ám ahogy egyre jobban megismeri a veszélyekkel teli, mégis csodálatos, paradicsomi világot, nemcsak a törzsfőnök lányába lesz szerelmes, hanem a pandorai életformába is.
Nem éppen krízisköltségvetés
James Cameron nem pocsékolta el azt a 300 millió dollárt. A látvány elragad és lenyűgöz. Ahogy a főhőst magához vonzza és nem ereszti a varázslatos élővilág, és a természettel, valamint a szellemvilággal egyaránt irigylésre méltó kapcsolatban létező bennszülött közösség, úgy szegezi a nézőt is a székbe bő 160 percre a tökéletesen élethű mesevilág. Buja, foszforeszkáló növényzet, egymással kapcsolatban álló és kommunikáló fák, óriási, lebegő sziklák, kutyaszerű párducok, pörölyfejű dinoszauruszok, és repülő monstrumok élnek a háborítatlan édenkertben.
Isten ajándéka
A Pandora szó azt jelenti: csupa ajándék és ezt a planétát bizonyára jókedvében alkotta a Teremtő. A bennszülött na'vi törzs Eyva istennőnek nevezi a mindenséget átható egyetemes elmét, akihez megtérnek a lelkek, és akivel az élők is mindannyian kapcsolatban állnak. Amikor azonban az ember beteszi ide a lábát, Pandora szelencéje kinyílik, és kiárad belőle mindenféle csapás, szenvedés, pusztulás, fájdalom. Az ősi mítosz szerint csak a remény marad a szelencében, amely azonban végül segít.
Remekmű kis hibával
A látvány, a speciális effektek vitathatatlanul csúcsminőségűek, ám ha szigorúan nézzük, a történetvezetést és a mondanivalót illetően nem sok újdonsággal szolgál a film. Ezen kívül bővelkedik hatásvadász elemekben, és a végkifejlet is sejthető. Mindez mégsem jelent problémát, sőt, az író-rendező Cameron olyan ügyesen egyensúlyoz a giccs és a klisék határán, hogy eme mételyek csak pillanatokra érhetők tetten.
Valami azért mégis zavart. Paradox módon éppen az a hátránya, ami az előnye is, azaz a mindent vivő animáció. A film főszereplői ugyanis már nem a hús-vér emberek, hanem a virtuális lények. Élethűek, meg minden, a nagy, sárga szemük is beszédes, de azért mégse ugyanaz, mint amikor Al Pacino vagy Meryl Streep néz a kamerába sokatmondóan. Egyelőre ugyan még szükség van a valódi színészekre is, hiszen amellett, hogy a film egy részében szerepelnek, virtuális másaik megalkotásakor is szükség volt rájuk az érzékelős mozgásmegragadó technikához. Azt azonban nem szeretném, ha a jövőben már kizárólag animációs figurák szerepelnének a vásznon, csak azért, mert technikailag megoldható. Ezúttal is igazán kár lenne, ha nem élvezhetnénk a csodás tájak és a megdöbbentő csatajelenetek mellett Sigourney Weaver (a tudóscsoport vezetője), Giovanni Ribisi (az energiaforrás-kiaknázási projekt főnöke), vagy Stephen Lang (a katonai parancsnok) színészi játékát. Méltatni kell Sam Worthingtont is, aki egyaránt hitelesen formálja meg a tolószékbe kényszerült tengerészgyalogos elesettségét, és a főnixmadárként újjászülető hős karizmáját.
Egy szó mint száz, az Avatar káprázatos vizuális orgia, szívet melengető tündérmese érdemleges mondanivalóval.
Kinek ajánljuk?
- Aki igazán ütős vizuális élményre vágyik, ha már egyszer jelentős összeget ad ki a mozijegyért.
- Aki szereti a felnőtteknek szóló tündérmeséket, amikor - ha áldozatok árán is, de - győzedelmeskedik a jó a gonosz felett.
- Aki egyetért azzal, hogy nem szép dolog eltörölni a Föld - vagy bármely más bolygó - színéről más népeket, nem szép dolog tönkretenni a természetet, irtani a növényeket és az állatokat, valamint egyetért azzal, hogy az ember nem csupán materialista képződmény, hanem spirituális lény is egyben.
Kinek nem?
- Aki valami nagyon csavaros és meghökkentő fordulatokkal operáló sztorit vár.
- Aki szerint együgyű ötlet, hogy a humanoid életformák növényekkel, állatokkal, szellemekkel és istenekkel kommunikáljanak.
- Aki azt szereti, ha az izzadságszagú Bruce Willis menti meg a világot borostásan és szakadt trikóban, nem pedig valami kékbőrű, bojtos farkú, szépelgő kreatúra.
9/10