Pázsitcsata a kertvárosban

A harsány poénokhoz talán csavarosabb sztorit is mellékelhettek volna, de a család akkor is szent marad!

Nem panaszkodhatok, eddig nem voltak kellemetlen szomszédaim: többnyire nagyothalló, kedves nénik laktak mellettem, de nyilván rám sem volt különösebb panasz, nem vagyok én olyan. Ugyanakkor bőven el tudom képzelni, milyen kellemetlen lehet egy kisgyerekes párnak, ha nonstop bulizó egyetemisták költöznek a szomszédba, gyakorlatilag megoldhatatlan problémát kreálva. Nicholas Stoller ezért szolgáltat néhány ötlettel a kellemetlen szomszédok eltávolítására.

Irány a kertváros!
 
Mac (Seth Rogen) és Kelly (Rose Byrne) fiatal házaspár kisgyerekkel és frissen vásárolt házzal a kertvárosban. Jó arcok, még buliznának is, de nincs rá idejük és energiájuk: a baba meg a munka mindent visz. Aztán a mellettük lévő házva költözik egy egyetemi testvériség – nálunk ilyen nincsen, de ez amolyan gittegylet kicsit nagyobb gyerekeknek, a célja a bulizás, de amolyan korai networking lehetőség is egyben -, akik egyrészt hangosak és csak baj van velük, másrészt olyanok, amilyen Mac és Kelly lenni szeretne, de már nem lehet. A kezdeti barátkozás hamar felváltja a határvillongás és a területi háború, a kérdés csak az, hogy mit kezd ezzel a remek vígjátéki helyzettel a veterán vígjátékrendező Nicholas Stoller (Ötéves jegyesség, Lepattintva, Felhangolva). Nem  rejtem a békát a véka alá: azt csinálja, amit mindig szokott, csak hangosabban, vaskosabb humorral.

Az Apatow-iskola titka

Nicholas Stoller – akárcsak a forgatókönyvíró Andrew J. Cohen és Brendan O'Brien - az ún. Apatow-istálló tagja, tökéletesen otthon van a Judd Apatow által fémjelzett humor terén, ami sok tekintetben megújította a vígjátékok világát, és aminek a lényege, hogy rendre olyan főhőst kreál, aki másnál csak mellékszereplő lehetne. Sorra ilyen szerepeket játszik Seth Rogen is – és Steve Carell, Paul Rudd, Jonah Hill vagy Jason Segel -, felnőni nem akaró kedves, pohos lúzereket,  akik valamiért szép, okos és határozott nők kegyeit nyerik el. Persze többről is van szó, a sitcomok írásán és gyártásan nevelkedett csapat remekül keveri a profán és az intelligens poénokat, jól időzít és pazar mellékszereplőkkel dolgozik, ritkán nyúlnak mellé – de mostanra túlságosan egy kaptafára készítenek filmeket. A Rossz szomszédság újít a formulán, ha nem is sokat: behozza  a tinibálvány Zac Efront, mint a diáktestvériség vezetőjét, barátot és ellenfelet, és persze mint kommersz elemet, aki miatt talán néhány tinilány is betér a moziba.

Egy kedves asszony

Itt mindenki rutinosan teszi a dolgát: Rogen a tőle megszokott stílusban röhögcsél, kötelező jelleggel szív el néhány jointot, és sokat aggódik, Efron gyakran veszi le a pólóját, és sokszor káromkodnak, buliznak és néhány műfütyi is előkerül. Ami azt illeti, elég sok műfütyi kerül elő, és ez nem a legerősebb része a filmnek. A képben a friss elem így a másik két főszereplőnél jóval sokoldalúbb Rose Byrne (Koszorúslányok, Insidious – A gonosz háza, A halott lány) játéka, aki egyszerre naív, erős, rafinált, vicces és vonzó, ami szép teljesítmény.

Kinek ajánljuk?
- Aki bírják Seth Rogent.
- Akik szeretik Zack Efront kissé más szerepben látni.
- Akik vevők az Apatow-féle vígjátékokra.

Kinek nem?
- Akik szerint egy műfütyi semmilyen helyzetben nem vicces.
- Akik már unják Seth Rogen nevetését.
- Akik szerint nem életszerű, hogy mindig a lúzerek nyernek.

7/10