Psota Irén szerint a valóban jó pasi amolyan "penge pali". Nos, nem tudom, ő hogyan vélekedne Wesley Snipes alakításáról, mindenesetre még senki sem volt egyszerre annyira elegáns és véreskezű vámpírölő, mint az általa életre keltett Penge, ez a félig ember-félig vérszívó teremtmény, aki mellett Buffy és az ő kis szívszerelme, a hasonló sorssal megáldott Angel, a vámpírok Britney Spears- Justin Timberlake álompárosát testesítik meg.
Penge immáron másodszor mászik ki a képregény lapjairól, hogy a filmvásznon is folyhasson a vér. A brit Steve Norrington rendező örökségét most a mexikói Guillermo Del Toro tette magáévá, aki számára a mutánsok világa cseppet sem ismeretlen terület, elég, ha csak előző filmjét, a nálunk is sikert aratott Mimic-et vesszük alapul.
Az ő interpretációjában a vámpírok valósága korántsem csupán abban áll, hogy minél több ember vérén tenyésszenek, s közben ne akadjanak ősellenségük, azaz Penge horgára. Sokkal nagyobb dolgok vannak ám készülőben?
A baljós előjelek sejtetni engedik, hogy korántsem Penge jelenti a legnagyobb veszélyt a csúcsragadozóknak tartott vámpírok számára. Egy sokkal veszélyesebb faj, a "reaperek" ugyanis nem válogatnak ember és vámpír közt, már ami a létfenntartáshoz szükséges eledel kiválasztását illeti. (Érdekesség, hogy a vámpírevő vámpírok vezetőjét a szépfiú-image-ből alaposan meggazdagodott Bros együttes dobosa, Luke Goss alakítja.) Most tehát összefogásra kényszerülnek a vámpírok és Penge, hogy együttes erővel vegyék fel a harcot minden idők legvérszomjasabb ragadozóival szemben. Ennek érdekében Penge és Damaskinos (Thomas Kretschmann) kénytelenek amolyan vérszövetséget kötni, s így egykori üldözők és üldözöttek egymás mellett harcolnak a mindnyájukra leselkedő közös rettenet ellen. Az új lények megjelenéséért felelős vírus azonban szinte fénysebességgel terjed, s egy idő után már nem lehet tudni, hogy vajon ki is készül éppen átállni az erő sötétebbik oldalára?
S hogy érdemes volt-e Pengét másodszorra is összeereszteni "saját véreivel" a szemünk előtt? A válasz egyértelműen igen. Del Toro szemlélete, na és David S. Goyer forgatókönyve éppen elég indok ahhoz, hogy érdemes legyen beülnünk a filmre. A lényegre törő, sallangoktól mentes képlet, miszerint a korábbi ellenfelek társakká kénytelenek válni a közös ellenséggel szembeni csatában, korábban már számos, elsősorban háborús filmben állt a történet középpontjában. Nos, a Penge II-t ezek alapján tarthatjuk a filmtörténet első vámpírháborús filmjének is, melyben a lélegzetelállító látványvilág csak még jobban kihangsúlyozza Penge történetének értékeit. A csodálatosan koreografált harci jelenetek és a horror sajátos elegyet alkotnak, amelyben a videoklipes generáció mellett a klasszikusabb filmértékeket pártolók számára is akadnak kellemes pillanatok.
Ez a film is azon folytatások (egyáltalán nem túl népes) táborába tartozik, amelyekről könnyű szívvel és túlzás nélkül állítható, hogy jobbak az eredetinél is.
