Luc Jacquet rendező csapatával a lehetetlent súrolta vállalkozásával: rögzítette a császárpingvinek évi szokásos rítusát, mikor átkelve az Antarktisz végtelen jegén, hosszú hetekig tartó menetelés után párt választanak maguknak, és tojást raknak. A film fáradságos történetükről szól, és a fajfenntartásért hozott hatalmas áldozatról.
A film forgatása 13 hónapig tartott, és olyan filmélménnyel ajándékoz meg, ami ritka. Bepillanthatunk, sőt mi több, részesei lehetünk küzdelmüknek, tragédiáiknak és örömüknek. Olyannyira közel kerülnek a nézőhöz, hogy teljesen elemelődik a valóság szintjétől, szenvedésük annyira átérezhető, hogy egyenesen fáj. Bár a film hősei állatok a végére olyan, mintha hús-vér emberek lennének, ugyanúgy drukkolunk és azonosulunk velük. Megismerjük személyiségüket, kitartásukat, elkeseredettségüket, mikor még fiókát is képesek lopni társuktól, hogy legyen kit tovább nevelniük, ha utóduk meghal. Bemutatja a harcot az életben maradásért, de nem csak a faj továbbéléséért folytatott küzdelmet, hanem az "egyéni" küszködést is a -40 fokban zajló jégviharban.
A narráció különös figyelmet érdemel a filmben, hiszen az eredeti nyelven forgalmazott filmhez Morgan Freeman-t sikerült az alkotóknak megnyerni, míg a magyar szinkronban Kőszegi Ákos, Kubik Anna és Morvai Gábor narrálja a történetet.
A film dramatizált dokumentumfilm. Nem pingvinek életét bemutató természetfilm és nem is játékfilm. Zseniálisan ötvözi a kettő keverékét, ezért annyira magával ragadó az alkotás. A játékfilm szabályaihoz alkalmazkodva, vannak tágabb értelemben vett hőseink, hiszen a narráció miatt is a megszemélyesítés kitűnően működik. Apró kis személyiségek bontakoznak ki, és megdöbbentő kapcsolatrendszerek, a pingvinek ugyanis párt választanak maguknak, eljárják a násztáncot és egy évig monogám párt alkotnak. Közösen gondozzák kicsinyeiket ösztönüktől vezérelve kelnek át a jégmezőn többször megtéve a hatalmas távot. Életüket kockáztatva nevelik fel fiókáikat, hiszen a hímek két hosszú hónapig nem táplálkoznak, míg a nőstények kilométereket gyalogolnak fáradtan, éhesen. A film bemutatja tragédiájukat, mikor valamiért elvesztik kicsinyüket, a hideg pusztító erejét, amikor a fiókák halálra fagynak és az óceánban zajló kegyetlen harcot az életért.
A film hatalmas vitákat váltott ki a tengerentúlon, Jacquet alkotása tömegesével vonzotta a mozikba az amerikai közönséget. Hollywood értetlenül nézte, hogyan utasítja nézettségben maga mögé ez a dokumentumfilm a giga szuperprodukciókat. Mégis megtörtént a csoda, a nézőket a pingvinek élete sokkal jobban érdekelte, mint bármelyik katasztrófafilm vagy szerelmes történet. A Pingvinek vándorlása megindító történet az életről, az összetartásról és kitartásról, és Amerikában bármennyire is politikát vagy vallási kérdést csináltak a filmből, az nem szól másról, mint az életről, összetartásról és kitartásról.
