A művészvilágban gyakran merítenek egymásból az alkotók. Számotokra hogyan jött az ötlet, hogy Pasolini estet készítsetek?

Pier Paolo Pasolini, vagy ahogy a világ leginkább ismeri: P.P.P. világhírű rendező, író, költő, nyelvész, teoretikus; egyike a 20. század legjelentősebb és legsokoldalúbb művészeinek, aki mind magánéletével, mind pedig művészeti tevékenységével örökös viták és támadások kereszttüzében állt. Filmjei megosztóak, felzaklatóak - kíméletlen őszinteséggel, tabukat nem ismerve ábrázolta a világot, amelyet ő látott. Ötvenhárom évesen, az 1975. november elsejéről másodikára virradó éjszakán gyilkolták meg a Róma melletti Ostia településen, a mai napig tisztázatlan körülmények között. Az előadás ennek az éjszakának az emlékére készült. Az est rendezője, Szemán Béla életében Pasolini erőteljes hatást gyakorolt művészi értelemben, többször dolgozott a témával, legutóbb egy hétnapos fesztivállal emlékezett rá. Jövőre lesz 40 éve, hogy meggyilkolták Pasolinit, így feszítette már a téma. Beszélgettünk egyszer és felvetette, hogy megcsinálhatnánk ezt együtt. Innen indult a P.P.Pasolini project.

Izgalmas stáb jött össze erre az előadásra. Hogy állt össze?

Pasolini nyitott szellemiségű ember volt és ezt az ideát szerettük volna képviselni, nem csupán az előadással, hanem azzal is, ahogyan létrehozzuk azt. Összegyűjtöttük az ötleteket, így került sor, hogy együtt dolgozzunk a miskolci, egri, pécsi balettel, illetve, hogy a Nemzeti Táncszínházzal közösen hozzuk létre az estet. Bár az egyeztetés bonyolulttá teszi a helyzetünket, nagyon jó élmény volt számomra megélni azt a fajta összefogást, amely e projekt kapcsán összehozta a vidéki balett társulatokat. Mindenkitől megkaptuk az időpont egyeztetések során a támogatást, ami nyilván annak is szól, hogy nem egy szokványos csapat állt össze. Egyébként, szerintem ez a hozzáállás Pasoliniből is fakad. Abból a gondolatiságból, amelyet ő képvisel. Így merült fel Szakály György neve, amikor azon gondolkoztunk, hogy ki tudná ezt a szellemiséget hitelesen visszaadni. Majd létrejött az első találkozó vele, és örömünk: Úristen, ezt most tényleg elvállalja? Hihetetlen, ahogy összeállt ez a téma, pont ezekkel az emberekkel. Zarnóczai Giza is elvállalta a felkérésünket. Fantasztikus színpadi emberek, akik - néha azt éreztem – bármit csinálhatnának a színpadon, mert legapróbb mozdulataik is valójában tánccá válnak. 

Mivel találkozik majd az, aki jegyet vált?

Pasolini halálának estéjét látja majd a néző. Az utolsó pillanatban, amikor filmként lepörög az élete, annak fontosabb személyei, képei, eseményei jelennek meg. Kemény téma: meggyilkolták és még mindig lezáratlan az ügy. Aki ült a gyilkosságáért nemrég szabadult, róla kiderült, hogy ő csak magára vállalta a gyilkosságot, mert megfenyegették a családját. Megpróbálta most a nyilvánosság elé tárni, mert nem él már senkije. Ahogy ezt megtette másnap drogot találtak nála és visszazárták a börtönbe. Tizenhét éves volt a gyilkosság idején, húsz évet ült, egy napot volt kint és megint börtönben van. Azért ez egy ember élete… Szeretnénk ezeket a Pasolinitől elválaszthatatlan mellékszálakat is jelezni, fókuszba helyezni. Pasolinitől elválaszthatatlan, hogy tabukat döngessen, hiszen mindennek nekiment. Az általa képviselt értékek példaértékűek, olyan, amelyet szeretnénk megvalósítani. Nehéz, mert rá tényleg minden bélyeget rányomtak, míg ő maga éppen a bélyegek ellen harcolt. Törekszünk arra, hogy legyen benne humor, és átsüssön az az életszeretet, amely mindenek ellenére megvolt benne, és nagyon fontos volt számára. Úgy gondolom az élet szépségeiről beszélt, még akkor is, amikor ezzel tabukat döngetett. Nagyon gazdag az anyag, amelyet próbáltunk feldolgozni.

Koreográfusként milyen táncokban gondolkodsz?

A naturális szépséget keresem, ami a természetből és a testből fakad.  Szeretek játszani a mozdulatokkal, hagyom, hogy hasson rám a téma, és meglátjuk mit ad ki mindez a mozdulat nyelvén. Azt próbálom megtalálni, hogy Pasolini művészetének dinamikáját hogyan lehet a tánc eszközeivel visszaadni, ami azért formálisabb dolog. Azt keresem, hogy hogyan lehet ezt mégis megragadni. A jelenetek fogják eldönteni, hogy mennyire lesz naturális vagy éppen formális a kifejezés. Hagyom, hogy működjön. Másrészt arra is használom ezt a helyzetet, hogy bennem is nyisson meg dolgokat, hogy átvágja a kliséimet, bélyegeimet, hogy leoldjam azokat – amennyire tudom - magamról.  Valami nem tetszik, jó, de mi van akkor, ha nem tetszik?… Ezért is izgalmas számomra rendezővel dolgozni.

Hogyan működik a stáb dinamikája? Érződik valamilyen hierarchia?

Tisztelet van. Azzal az alázattal, amivel például Gyuri egy készülő mű felé viszonyulni tud, tényleg példaértékű. Rengeteget tanulunk a velük együtt töltött pillanatokból. Meghatározó lehet a fiatalok számára is ezt látni. És biztos, hogy hat rájuk, ami nagyon fontos számomra.