Már javában ült a börtönben, amikor véletlenül meglett az a tettes, aki helyett lecsukták, így - a magyar igazságszolgáltatás "gondos eljárása" ellenére - szabadulhatott. Ugyanolyan váratlanul lett szabad, amilyen meglepetés volt számára korábbi letartóztatása, és rejtélyes előtte az egész eljárás, aminek alávetették...
Hónapokig lehetett látni a fővárosi mozik műsorán, és most a 39. Magyar Filmszemlén elhozta a legjobb rendezésért járó díjat is Magyar Elemér és Ragályi Elemér "Nincs kegyelem" című filmje. A Pusoma Dénes tragédiájáról szóló alkotás egy Isten háta mögötti faluban történt gyilkosság ártatlanul lecsukott gyanúsítottjának igaz történetét meséli el. Magyar Elemér, Pusoma Dénes hajdani védője drámát írt védence szörnyű haláláról és még szörnyűbb életéről. A dráma alapján a világhírű filmrendezővel és operatőrrel, Ragályi Elemérrel együtt, filmet is készített Pusomáról.
Országos figyelmet azzal keltett Pusoma Dénes esete, hogy kiderült: ártatlanul hurcolta meg a magyar igazságszolgáltatás. Mindenáron gyors eredményt produkálni törekvő nyomozók, akik már az elején "tudták", hogy a magányosan élő falubeli öreget Pusoma Dénes gyilkolta meg, mindvégig úgy is "nyomoztak", hogy ez az előítéletük igazolódjon. Ezt követte egy több ponton már-már bohózatszerű bírói eljárás, amelyet Pusoma Dénes maga nem is nagyon értett. Jogi segítség híján csak súlyos szabadságvesztés lehetett az ítélete.
Már javában ült a börtönben, amikor véletlenül meglett az a tettes, aki helyett lecsukták, így - a magyar igazságszolgáltatás "gondos eljárása" ellenére - szabadulhatott.
Ugyanolyan váratlanul lett szabad, amilyen meglepetés volt számára korábbi letartóztatása, és rejtélyes előtte az egész eljárás, aminek alávetették.
Ebből az esetből akkor az oszágos sajtóban is "hír" lett. Aki figyelt, arról is értesült, hogy Pusoma Dénes kártérítést kért meghurcolásáért az államtól. A kártérítési ügyet felvállaló jogi képviselője, Magyar Elemér szerint esélye volt, hogy megkapja.
"Heppiend" azonban nem lett a történetből. Két okból is elmaradt az örömteli végkifejlet: Pusoma Dénes nem érte meg az eljárás befejeződését. Öngyilkos lett. Mi, túlélők pedig nemrég arról is értesülhettünk, hogy a bíróság a Pusoma Dénes halála után megszületett ítéletben elutasította a kártérítési igényt, azzal indokolva, hogy az ártatlannak bizonyult ember felelős a téves bírói ítéletért (lásd erről Magyar Elemér és Ragályi Elemér cikkét: "A bíróság felmentette önmagát"). A megyei bíróság erre még rá is tett egy lapáttal, amikor "szakmai szempontból" nem talált hibát a Pusoma Dénes meghurcolásához vezető eljárásban.
Pusoma Dénes öngyilkosságát annak idején, a napi hírek között értesülve a tragikus végről, "érthetőnek véltem, de legalábbis nem tartottam meglepőnek. Egy zavart, szerencsétlen sorsú ember végzett magával - sajnos mindennapos eset... A Nincs kegyelem című film döbbentett rá, hogy milyen szégyellni valóan felületes voltam, amikor ilyen könnyen napirendre tértem Pusoma Dénes végzete felett. Ez az öngyilkosság nagyon komoly figyelmet érdemel. Szélsőséges formában fejezte ki ugyanis, hogy micsoda rombolást visz véghez ártatlan áldozata életében az igazságszolgáltatás, amikor ennyire mellényúl.
Pusoma Dénes nem volt a szerencse fia letartóztatása előtt sem. Nagyon szegény, alkalmi munkákból tengődő cigány férfi egy falu társadalmának perifériáján, akit "furcsa", időnként agresszív, máskor érthetetlen viselkedése miatt sokan kerültek a faluban. Teljesen tudatlan, írni-olvasni alig tudó ember, akit azonban "belülről" űzött-hajtott valami. Talán ha máshová születik, tehetségnek minősült volna ez a "különcség", és ki tudott volna bontakozni valamilyen formában. Feje megformálatlan gondolatokkal, álmokkal, képekkel volt tele. Nem voltak eszközei a kifejezéshez, ezért az átlagtól eltérő képességei csapást jelentettek számára. Környezete csak azt látta, hogy "magában beszél", szóval "gyanús".
Később a nyomozók és a bíróság is csak gyanakvásának alapját látta megerősödni Pusoma Dénes fura viselkedésében.
Amikor letartóztatták, és eltűnt a faluból, a helyiek megkönnyebbültek. Mindenki készpénznek vette, hogy Pusoma Dénes gyilkolni is képes, ezért távollétében is csak a félelem erősödött vele szemben. Az egyik helyi lakos a tárgyaláson elmondott tanúvalllomásában (amely Pusoma "gyilkos tettéről" nem tartalmazott semmilyen tényt, a nyomozók hanyagságáról annál inkább), nem mulasztotta el kijelenteni, hogy ők bizony félnek, és nagyon szeretnék, ha Pusoma hosszú időre nem kerülne szabadlábra.
Kellemetlen meglepetés volt ezek után, hogy hónapok múlva a "gyilkos" hirtelen kiszabadult. A hamis vád bélyege azonban ott maradt Pusoma homlokán. Alkalmi munkát sem kapott többé senkitől. Anyja a fiú ellen folyó eljárás idején meghalt. A felkavart életű ember a legsötétebb nyomortba, az üres házba került vissza a börtönből. Nem tudta folytatni még ott sem, ahol abbahagyatták vele. A lehető legmélyebbre csúszott a helyi társadalomban.
Talán mindez együtt sem lett volna elég az öngyilkossághoz. Kellett még valami: a csalóka remény. Ügyvédje a legteljesebb jószándékkal, meghurcolt védence emberi értékeit felismerve indította el a kártérítési pert. Tudta, hogy Pusoma Dénes tisztességes fájdalomdíjat érdemel, bár nyilván nem voltak kétségei, hogy ha egyáltalán megkapja, mennyit kell erre várnia.
A magányosan, emberi, anyagi tartalékok híján fulladozó Pusoma Dénes számára azonban nem létezett más, mint az azonnali segítség. Teljes erejével belekapaszkodott a "várható" kártérítés gondolatába. Szerencsétlenségére még a helyi szegényeket markukban tartó "briftasnis" uzsorások is hajlandók voltak hitelezni a hamarosan "bejövő" tízezrekre. Ezzel pedig Pusoma Dénes végképp időzavarba került. A felvett hitel gyorsan elfogyott. A teljes nincstelenség mellett már az uzsorások fenyegetése is hajszolni kezdte.
Az öngyilkosságig.
