Stallone és a rendező végül kidobták az öngyilkosságot, mert akkor nem készülhetett volna ennyi folytatás.
A Rambo gyerekkorunk egyik meghatározó másolt videokazettás élménye, ami nemcsak idehaza lett kasszasiker, de alapjaiban határozta meg a '80-as évek akciófilmes csapásirányát. Pedig Rambo, mint az egyszemélyes hadseregek vörös fejkendős, robbanó nyilakat szóró apostola, valójában mindig is a béke elkötelezett híve volt!
A csapnivaló Rambo 2-3 és a kritikuskedvenc, de extrém véres 4. rész ugyanis sajnos mára már annyira elhomályosítja az eredeti, kultikus filmet, hogy hajlamosak vagyunk elfelejteni: az 1982-es Rambóban csak egyetlen ember (a helikopterből kizuhanó rendőr) halt meg. A jó öreg John ugyanis semmi mást nem akart, csak Vietnam poklából hazamenni a kis tanyájára, hogy békében éldegélhessen - és pont hogy a fontoskodó kisvárosi seriff (Brian Dennehy) az, aki mindenért cseszegeti, megalázza és a végén magára haragítja az ideggyenge háborús veteránt.
Rambo csak visszaütött. De még hogy!
A film akciójelenetei még ma is igencsak látványosak, 1982-ben ráadásul egy manapság is aggasztó jelenségre hívták fel a figyelmet: a vietnami veteránokat kínzó poszttraumatikus stresszre, vagyis amikor a háborús övezetben kiképzett gyilkológép békeidőben bekattan, és balhézni, verekedni, rosszabb esetben öldökölni kezd. Ez az akciófilmes könösbe öltöztetett, mélyebb mondanivaló persze már David Morrell eredeti, 1972-es Első vér című regényében is benne volt, amiből a '70-es években a Warnertől kezdve a Colubmiáig minden stúdió filmet akart forgatni, de végül egyik verzióból sem lett semmi.
Pedig olyan nagyágyúk neve is felmerült főszereplőnek, mint Clint Eastwood, Steve McQueen, Al Pacino, Robert de Niro, Michael Douglas, Paul Newman, Nick Nolte, Ryan O'Neal, James Garner és Kris Kristofferson, Trautman ezredest pedig Gene Hackman vagy Robert Duvall alakította volna. Azt pedig ma már tényleg nagyon nehéz elképzelni, hogy Rambo szerepét még Terence Hillnek is felajánlották, de ő hallani sem akart róla, mert ekkorra már Bud Spencerrel ráálltak a vér nélküli, vicces bunyós filmekre, és nem akart egy akciófilmmel csalódást okozni a rajongóinak.
Sylvester Stallone akkor került csak a képbe, amikor a Rockyval bebizonyította, hogy nem egy üresfejű izomagy, hanem forgatókönyvet is tud írni. A Rambo-film hányattatott sorsú kéziratába is beleírt ezt-azt: az ő ötlete volt például, hogy a háborús veterán a regénnyel ellentétben ne öljön halomra egy tucat rendőrt, mert akkor sokkal szimpatikusabb lesz a nézők számára. Szintén Sly volt az, aki megtorpedózta a film végét, amiben John Rambo öngyilkos lesz, miután a kiképzőjének, Trautman ezredesnek elsírja a bánatát, és végül a rendező, Ted Kotcheff is ezt a verziót fogadta el a későbbi folytatások reményében - ennek viszont az volt az ára, hogy az ezredest alakító Kirk Douglas távozott a produkcióból, és Richard Crenna jött a helyére. Mi nézők pedig gazdagabbak lettünk egy nagy filmklasszikussal.
