Azt kell mondanom, minden tiszteletem ellenére, hogy már a Don sem a régi. Tíz éve vajon el tudtam volna kapni a nyílt utcán? - valami ilyesmit mondott Solozzo, a Török A keresztapában, s fején találta a szöget. Negyven év múlva ím, ezt mondjuk mi is - s bizonyíték szavunkra Bruce Willis jelen fellépése. Senki sem a régi már, kivált a régiek. Talán csak az újak régiek egy kicsit.
Ám előbb dicsérjük végre azt, amit szidni szokásunk: a magyar címadást. Ízlelgessük csak: Az igazság nyomában, Az igazság nyomában... Elmond mindent: elég csak beütni a porton, 11 ugyanilyen című film jön föl. Nyilván a filmek is egyformák mind.
Arról van szó, hogy vajon sikerül-e amerikai hősünknek ezer kaland és megpróbáltatás és autós hajsza árán megtalálnia a spanyol partoknál titokzatos körülmények között elveszett családját? És persze a családi vitorlás hajót, mert az sem két fillér. Segít-e ebben a spanyol lakosság neki? Hát a helyi rendőri szervek? Az amerikai nagykövetség gátolja-e vagy akadályozza, esetleg mindkettő, küldetése teljesítésében? Mielőtt a mű további égető kérdéseit feltesszük, tisztázzuk, nem Willis a hősünk, ő az apja. De vajon segíti-e hősünket az apja kolléganője, az ugyancsak okkal szeretett Sigourney Weaver? S mi a manó lapul a titokzatos aktatáskában?
A válaszok teljesen lényegtelenek - bár a hajó rögtön meglesz -, csak az számít, hogy e filmmű minden egyes kockáját láttuk már nem tizenegyszer, hanem ezerszer. Nemcsak nagy költségvetésű stúdiódarabokban, hanem olcsó tévéfilmekben is.
S a lomizás ezúttal lomot is fialt.
