Georges (Daniel Auteuil) sikeres médiaszemélyiség, aki a felsőközéposztálybeliek tipikus életét éli Párizsban a szokásos kellékekkel: kertvárosi házzal, szép feleséggel (Juliette Binoche), kiterjedt baráti körrel, gyerekkel. Csak a kutya meg a nyírott gyep hiányzik, és máris kész a lynch-es kezdés. És tényleg: egy nap titokzatos videókazetta érkezik, melyet aztán egyre több követ. A családfő múltjában valami bűzlik.
A film komolyra fordul: a feleség névtelen hívást kap; a kazetták vértócsával tarkított gyerekrajzokba csomagolva érkeznek. Mindezek elfeledett dolgokat hoznak a felszínre, melyek egyre több hazugságra késztetik Georges-t. A szálak egy algériai férfihoz vezetnek.
A Rejtély erőssége a leheletfinoman fokozódó feszültség, amely Haneke kreatív rendezésének köszönhető: a nézőtéren érezni lehet az ismeretlentől való félelmet. Ez nem thriller, hanem az egzisztenciális félelemről szól, ami oktalan gyűlöletté válhat. Klausztrofób belsők, mindent betöltő szorongáskeltő képernyők, zsákutcába futó szálak, váratlan sokkoló jelenetek. Sajnos a film néha moralizál, néha pedig erőltetett algériai párhuzamot von, de ennyit el is várunk egy kultrendezőtől.
Ha Haneke célja az volt, hogy pszichoanalitikai labirintusba vezesse a nézőt, az maradéktalanul sikerült. Bár ezt olyan szórakoztató darabokban is megkaptuk már, mint a Harry csak jót akar vagy a Makulátlan elme csodálatos ragyogása. Itt viszont kapunk még valamit, vagyis veszítünk: a tájékozódási pontot. De ha kiszámíthatatlan filmet akarunk látni, akkor ne hagyjuk ki.
