Az "Időzavarban" hollywoodi átlaghoz hűn pörgős, izgalmas és szexi, két bombázós thriller, melyet a forró Floridában forgattak, s a nyári Budapesten gondolkodásmentes 114 percet biztosít egy hűvös moziban.
Az "Időzavarban" című amerikai krimi legnagyobb dobása mindenképpen Denzel Washinton alakítása. (Ki gondolná róla, hogy ötven éves?) A remek színészt 1979-ben fedezte fel Hollywood. Mellékszereplő volt Spike Lee "Mo' Better Blues" című filmjében, s címszereplő a "Malcolm X"-ben. Olyan kasszasikerekben játszott, mint a "Hurrikán", "Emlékezz a Titánokra", "54. Hadtest" és a "Kiképzés" (az utóbbi két alakításért Oscar díjat is kapott). A közelmúltban rendezőként is debütált az "Antwone Fisher" című játékfilmmel. Az "Időzavarban" rendezője, Carl Franklin "Kék Ördög" című játékfilmjében már dolgozott Denzel Washington-nal s a stáb számos tagja (például operatőre, Theo van de Sande) közreműködött már utóbbi két filmjének valamelyikében, az "Életem értelmé"-ben és a "Tiszta ügy"-ben. A film zeneszerzője Graeme Revell, aki a 80-as években rock-együttest alapított három páciensével egy elmegyógyintézetben, s azóta közel hetven film zenéjét jegyzi (többek között John Woo és Wim Wenders munkáit).
Matt Whitlock (Denzel Washington) Banyan Key, egy kisváros rendőrfőnöke. Válófélben lévő felesége (Eva Mendes - "Kiképzés", "Volt egyszer egy Mexikó") kettős gyilkosság ügyében nyomoz. Miután a férfi elmulasztja megemlíteni azt az apróságot, hogy az egyik feltételezett áldozat a szeretője (Sanaa Lathan) volt, felgyorsulnak az események, Whitlock kénytelen mindig egy lépéssel a nyomozók előtt járni, s minden pillanatban lebukhat nyilvánvaló bizonyítékok következtében. Tulajdonképpen háromféle megközelítésből látjuk ugyanazt a történetet: az első szerint a hajdani szerető rákbeteg és Whitlock rendőri becsületét áldozva menti meg, a második szerint a nő áldozatul esik férje fondorlatainak, a harmadik szerint pedig a rendőrfőnök a legfőbb balek. Bár Whitlock szerepe szerint áldozat, az utolsó pillanatban összeszedi minden erejét, hogy megtalálja a kiutat a bonyodalmas helyzetből: szédítő mélység felett egyensúlyoz egy repülőfélben lévő erkélyen, a megfelelő pillanatban mond valami olyasmit a rászegezett pisztollyal szemben, hogy "ez egy hatlövetű volt" vagy "na ne izélj már kedveském" és egy szemtelen halottkém (John Billingsley) a legjobb barátja (ő a film egyetlen humoros figurája), aki mindig épp jókor téblábol a környéken és viszi el a balhét. S végül levonja a tanulságot is: "sose hagyd el a feleséged".
A filmben érezhető némi "neo-noir"-os késztetés, de a femme fatale csábító oldalát mintha a Music TV videóklipjeiből ollózták volna, ördögi oldalának kidolgozatlansága miatt pedig elhasal a mindent betetőző lövöldözési jelenet.
