Oaz Yakin eddig hat filmet jegyez, elég változatos stíluskavalkáddal. Mindnek ő maga írta a forgatókönyvét, pedig örök szabály, hogy néha nem árt egy külső szem. Most is ez a helyzet.
Klisék mentén
A történet szerint Luke Wright, az egykori rendőr olcsó ketrecharcosként tengeti életét, amikor azonban tévedésből nem elveszt, hanem megnyer egy levajazott meccset, elszabadul a pokol. Feleségét megöli az orosz maffia, és hamarosan egy kislánnyal menekül, akit élő számítógépnek használ a kínai maffia. Mivel a kislánynak meg kellett jegyeznie két bonyolult számsort, egyedül ő tudja a két széf kódját, amelyek rejtik a 30 millió dollárt. A két rivális banda pedig már attól sem riad vissza, hogy ne megszerezze, hanem kivégezze a lányt.
[img id=362070 instance=1 align=left img]A sztori olyan, mintha egy írószoftverbe behánytak volna minden eddig leforgatott krimit, akciófilmet, nyomtak volna egy entert, aztán gondolkodás nélkül beadták volna a készterméket a producereknek. Van itt magányos hős, aki egykor zsaru volt; magányos, elveszett kínai kisgyerek, aki matekzseni; orosz maffia; kínai maffia; nagyváros; korrupt rendőrök, akik a magányos hős kollégái voltak; korrupt polgármester, aki azt hiszi, hogy minden szálat mozgat, de persze mégsem; és persze sorolhatnánk még elég hosszan.
Egyetlen eredeti ötletet sem tudtunk felfedezni a forgatókönyvben, minden olyan, mintha egyszer már láttuk volna, csak mások voltak, akik a rossz vagy jó fiúkat üldözték. De néhol még a zenére is ez igaz: a Mission impossible jól ismert taktusaival játszani csak akkor érdemes, ha a lehetőség egy profi kezében van. Csakhogy az a legkevésbé sem mondható el Mark Mothersbaugh-ról ebben a filmben.
Nemzetek olvasztótégelye
Jason Stathamnek nagyon meg kell küzdenie, ha egyszer valaha kiöregszik a kemény hős karakteréből. Most sem kell nagyon mást tennie, csak morcosan nézni, esetleg nehezítésképpen könnyes szemmel. Most is borostás, bár érdekes módon valahogy a kosz elkerüli, még akkor is, ha figurája éppen önjelölt hajléktalanságba vonul. Sokszor olyan, mint egy fiatalabb John McClane-klón, legfeljebb nem atlétában nyomul, mint Bruce Willis a Die Hard-szériában. Az ő ikonikus ruhadarabja egy koszlott, fekete sapka, amely olyan, mintha éppen most rántották volna le Tandori Dezső fejéről, de aztán a jelmeztervező is érezhette, hogy elég gáz egy ilyennel eltakarni a magasodó homlokot, így amikor a hősre luxuszakót adott a film közepe táján, a sapkát elfelejtette visszatetetni. Nem is baj.
Mei, a kínai kislány alakja nincs túlírva, de Catherine Chan a semmiből is képes valamit csinálni: titokzatos, csendes, komoly tud lenni, érdemes lesz a nevét megjegyezni.
James Hong neve nem ismeretlen a tévéfilm-rajongók előtt: számos nehéz és félnehéz bűnözőt alakított már, de ha bölcs tanítóra van szükség egy filmhez, akkor is benn van mindig az első háromban. Most a mosolytalanul kegyetlen kínai maffiavezér szerepét kapta, és persze kisujjból megoldja a dolgot.
A sztori szerint kínai és orosz maffiózók is kevernek össze-vissza a vásznon, de legalábbis az oroszok terén valami nem stimmel. A maffiafőnököt az azóta elhunyt Técsy Sándor alakította, bántóan magyar akcentussal mind az orosz mind az angol nyelvű jelenetek alatt. Még annak ellenére is, hogy több orosz karaktert alakított élete során, valahogy a magyar hangzók nem eresztették el ebben a szerepben. Ugyanakkor némi magyar ízt vélhettünk felfedezni a maffiafőnök fiát alakító színész hangzóiban is, aztán hamar kiderül, hogy talán nem véletlenül: a Joseph Sikora név sem olyan gyakori a Nagy Almában...
Kinek ajánljuk?
- A Die Hard-sorozat kedvelőinek.
- A remegős kézikamerás felvételek rajongóinak.
- Jason Statham-rajongóknak.
Kinek nem?
- Ifjú matekzseniknek.
- Akik nem szeretik a "lövöldözős filmeket".
- Nyelvtanároknak.
6/10
