Mexikóban sem lehet könnyű a nők helyzete, főleg ha az élet arra kényszeríti őket, hogy banditák legyenek. Főszereplőink pont ezt teszik.
Némi családi és személyes indíttatás után, az úri-kisasszony Sara (Salma Hayek) és a földműveslány Maria (Penélope Cruz) úgy dönt, hogy nem tűrheti a könyörtelenül terjeszkedő New York-i Hitelbank képviselőjének, Tyler Jackson-nak (Dwight Yoakam) túlkapásait, és bankrablónak állnak. A dolog persze nem zajlik zökkenőmentesen, a két hölgynek (bár igazából csak egyikük az) némi tréningen kell részt vennie, ahol megtanulják, miben áll banditának lenni. Elsajátítják az alapokat, megtalálják a megfelelő fegyvernemet, és persze a megfelelő hangnemet egymás iránt. Ekkortól kezdve már minden megy a maga útján. A lányok pedig olyannyira belejönnek a rablásokba, hogy New York-ból kell hozatni szakértőt, hogy a tudomány eszközével göngyölítsék fel az ügyet, és megfékezve őket, rács mögé dugják a két hölgyet.
Egy valamit be kell ismerni: a film profi alkotás. Megkérdőjelezhetetlen dolog, mert szépen felvezetett, bemutatott és kidolgozott karakterekkel dolgozik, a történet könnyen követhető és logikus, a két főszereplőnő remek választás. Bár Penépole karaktere kicsit hálásabb szerep, Maria alakja kislányos butaságaival kedvesebb figura, azonban Salma Hayek alakítása, Sara kényeskedő, okoskodó egyénisége is szerethető. Igaz, nagy teljesítményt nem követelt a színésznőktől, kisujjukból rázták ki a karaktereket és a szerepet. Kaptak már az életben nagyobb kihívásokat is, bár az állandó fűzőviselés és mellfölpolcolás azért nem lehetett kis erőfeszítés.
A film tehát mondhatni tökéletes, belekötni nehezen lehet és talán épp ez a baj. Luc Besson, mint forgatókönyvíró jegyzi a filmet, és talán épp ezért semmi eredetiség nincs benne. Bár a mester olyan filmeket tett le az asztalra, mint A nagy kékség, vagy a Milla Jovovich-ból kiszekírozott Jeanne d'Arc, az utóbbi időben nem strapálja igazán magát. Belefásulva az amerikai álomba a tökéletességet hajszolja, semmit sem törődve azzal, hogy a film talán megújulásra vár, nem az unalomig ismételt és ismert új hollywood technikáira. Ennek ellenére nem ez az a film, amin el kéne verni a port. Igaz, nem a nagy hátrahőkölések mozija, de kellemes, élvezhető alkotás. Jó nézni a két színésznőt a vásznon, az atmoszférateremtés megfelelő, a zene fülbemászó, a szinkron pedig fergeteges. Megvan benne hozzá minden egy nyári délutános, kikapcsolódós mozihoz.
