A játékfilmesek táborában a Sky kapitány és a holnap világával debütáló Kerry Conran mozija izgalmas tárlatvezetés a harmincas-negyvenes évek sci-fijeinek népszerű rekvizitumai és a korabeli ponyva-irodalom jellegzetes figurái között. Itt minden és mindenki ismerős valahonnan, és a filmkészítők tesznek is róla, hogy egyetlen apró utalás se vesszen kárba.
Conran és társai nem is titkolják, hogy filmjük nem önálló produkció, még csak nem is egy évtizedeken át porosodó régiség remake-je, hanem egy letűnt kor megsárgult képeinek mozgóképes rekonstrukciója. A rendező szemmel láthatóan büszke arra, hogy kedvenceitől idézhet, s hogy célja megvalósításához a digitális trükktechnika teljes fegyverarzenálját bevetheti. Conran-nak többek között azért is sikerül keresztülvinnie számítását, mert már jó előre jelzi: plagizálni fog. Arra kéri közönségét, hogy élvezzék a képeket, a képregények egyszerűségét, és ez egyszer ne zsémbelődjenek az egysíkú figurák és a banális történet miatt.
Conran filmje egy nagyra nőtt gyerek munkája, aki még mindig a párnája alatt őrzi a Karácsonyra kapott műanyagfigurákat: King Kong-tól G.I. Joe-ig. A Sky kapitány hatalmas zsibvásár, ahol George Lucas életműve, Fritz Lang Metropolisza és Frank Capra jövővíziója ugyanúgy része a műsornak, mint az Óz, a csodák csodája, az Indiana Jones-filmek, Buck Rogers kalandjai vagy H.G. Wells-től a Láthatatlan ember vagy A világok harca.
A sztárok, akik az arcukat kölcsönzik Conran képregényfiguráinak, ugyancsak be vannak avatva a játékba: a rendező lelkesedése a főszerepet alakító Jude Law-ra és Gwyneth Paltrow-ra is átragadt, akik szemmel láthatóan nem bánják, ha egy csapat óriásrobot lejátssza őket a vászonról. A Sky kapitány és a holnap világa a high-tech infantilizmus mindezidáig legszimpatikusabb terméke, mely a legkisebb gyerekeknek éppúgy ajánlható, mint a filmtörténettel szorosabb kapcsolatot ápoló műgyűjtőknek.
