Az utóbbi időkben két Zorro és ugyanennyi James Bond film rendezése után Martin Campbell most egy remake-be vágta a fejszéjét. Saját vezénylésű, azonos című minisorozatát öntötte mozis formába, ami többnyire jól is sikerült.
Thomas Craven (Mel Gibson) nyomozó boldog, hiszen lánya végre hazalátogat. Az öröm azonban nem tart sokáig, szeme fényét tőle pár centiméterre lövik le. Vajon kinek szánták a golyót? Gyászos nyomozás indul, amelynek során Craven nukleáris fegyverekkel illetve az állammal kapcsolatban álló nagyvállalatba és féltve őrzött titkokba botlik.
Hasonló alapszituációval találkozhattunk már korábban. Kicsit olyan érzése támad az embernek, mintha az alkotók az Elrabolva című film apai bosszúhadjáratát megbolondították volna a Dolgok állásában főszerepet kapó állami összeesküvésekkel. Nem rossz ötlet, hiszen mindkettő izgalmas, jól sikerült alkotás, mégsem ez a helyzet. 1985-ben ugyanis a BBC egy dráma, krimi és politikai elemekkel átszőtt hat részes thriller sorozatot sugárzott, ahogy azt már említettem, ugyancsak Martin Campbell rendezésében.
A történet remek alap egy feszültségekkel teli thrillerhez, valami azonban mégsem stimmel. Megrezzenni maximum a hangeffektektől sikerülhet, amúgy viszonylag érdektelenül üljük végig a filmet. Ez talán annak köszönhető, hogy a cselekmény szálai kuszán gabalyodnak egymásba és bár láttunk már ilyen történetet, nincs időnk arra, hogy helyére tegyük az egyes darabokat. A kapkodó sztorivezetés mellett a karakterek kidolgozása is elnagyolt. Törvényszerű, hogy Thomas Cravent, mint főhőst jobban megismerjük, de a többiek csak egyszerű parasztok a sakktáblán. Ennek a hibának esett áldozatul Craven és a gyilkosság nyomait eltüntető ügynök, Jedburgh (Ray Winstone) egymáshoz fűződő viszonya, ami sokkal érdekfeszítőbb lehetne, ha picit jobban belemélyednének.
Mindenképpen érdemes szót ejteni Mel Gibsonról, aki hosszú évek után a rendezői szék helyett a vásznon tűnik fel. Tipikusan remek, "gibsonos" alakítást nyújt, amit minden bizonnyal kisujjból kirázott. Az időnként rutinosan a semmibe révedő tekintet mögött felfedezhető az apa gyötrelme és a nyomozó tiszta, logikus gondolkodása. A magányos farkas természetesen ismét felgöngyölíti az ügyet, kérdés, hogy milyen áron.
