Napjaink legfontosabb társadalmi kérdéséről forgattak habkönnyű vígjátékot Franciaországban, a téma relevanciája és annak befogadható tálalása rendkívüli népszerűséget eredményezett. Azonosulási pont nélkül nekünk, magyaroknak pedig egy könnyű, nyári, francia vígjáték jutott – és még így se jártunk rosszul.
Mielőtt azonban a lényegre térnénk, meg kell állnunk egy ponton. Ha még egyszer egy forgalmazó bazi nagy lagzi névvel illet egy filmet pusztán azért, mert esküvő van benne, tüntetést szervezek az irodájuk elé. Sokan talán nem is emlékeznek, hogy mindez a Bazi nagy görög lagzi oltári sikere miatt zajlik év(tized)ek óta, ami az Egyesült Államokban még a hazainál is nagyobb kasszarobbantó volt, érdekes módon azonban a tengerentúlon mégsem adják minden második filmnek a My Big Fat French Wedding címet. Nálunk ezzel szemben volt már Bazi nagy latin lagzi, Bazi nagy roma lagzi és most végre megérkezett a Bazi nagy francia lagzik! Hurrá.
Eredeti címe egyébként ez: Qu’est-ce qu’on a fait au Bon Dieu? azaz Mit tettünk mi isten ellen? – teljesen más hangvétel. Ez a kérdés Marie (Chantal Lauby) szájából hangzik el, miután negyedik, legkisebb lánya közli vele, hogy egy fekete bőrű férfival házasodik össze. Ez önmagában még nem lenne baj, csakhogy Laure (a gönyörű Elodie Fontan) nővérei már eljátszották ugyanezt, hiszen egy arab, egy zsidó és egy kínai férfival keltek egybe. A szülők az afrikai Charles Koffit (Noom Diawara) már képtelenek lenyelni, különösen az apa (Christian Clavier – teljesen ugyanazt a karaktert hozza, mint a Ne zavarjatok!-ban, csak itt igazi problémákkal küzd meg) kattan meg a helyzettől.
Alapvetően egy ismert szituáció áll a film középpontjában, azaz az eltérő kulturális hátterű családok közötti civakodás (Zűrös olasz esküvő, Szerelem monszun idején vagy a már említett Bazi nagy görög lagzi). Hozzáadnak azonban ehhez valamit, ami nem megszokott: a film főhőseinek nem a hősszerelemes házasulókat, hanem azok szüleit teszik meg, akik ráadásul eltérő ritmusban reagálnak a családjuk változásaira. A szokásos esküvős filmekkel szemben most kihívást tehát nem az esküvőszervezés okozza (lásd: Örömapa), hanem a multikulturalizmus, vagyis a tolerancia befogadása.
A Bazi nagy francia lagzik reflektálás az egyik legfontosabb francia jelenségre: a patrióta ország, ahol a nacionalizmus megszületett, kulturális olvasztótégellyé válik. Rendkívül szemléletes, hogy a Franciaország társadalmi berendezkedésének egyik alapjául szolgáló laicitás elvéhez még tökéletesen illeszkedik az arab, a zsidó és a kínai férj, de az azonos vallású, ám talán a leginkább eltérő kultúrájú fekete-afrikai már kiveri a biztosítékot. Claude harcos gauillista, számára óriási erőfeszítés a kulturális nyitás. Elvei még a házasságát is megrengetik, jellemfejlődése azonban a nyilvánvaló banalitás ellenére is teljesen emberi.
A főhős karakterének változási szimbolizálják az egész filmet. Nem mindig hiteles, de mégis működik, mert van benne egy nagy adag szeretet, ami átsegít a holtpontokon. A Bazi nagy francia lagzik ráadásul műfajához képest kifejezetten eseménydús vígjáték, amely képes némi színt adni a benne szereplő számtalan figurának, még akkor is, ha valamennyire sztereotipizál (bár látványosan próbálja elkerülni ezt). Kidomborodnak a Hollywoodból importált sablonok – idealizált szépségű színészek, elmismásolt problémák – is, de ezek nem válnak a film kárára.
A létrejött vígjáték nem véletlenül lett az Életrevalók óta a legsikeresebb mozi hazájában. Ugyanazt azt utat követi, mint a Fák jú, tanár úr! tette Németországban vagy a Spanyol affér Spanyolországban. Egy mindenkit foglalkoztató problémát vettek alapul (multikulturalizmus, oktatás, szeparatizmus), és azt könnyed humorral és szerethető karakterekkel tálalták. A recept ismét működött – nem csoda, hogy még mindig várjuk egy honfitársunktól ennek magyar megfelelőjét.
Értékelés: 7/10
